Ha a pszichológus és a gyógypedagógus azt mondja hiperaktív, akkor ez már 100%-ban így van? Vagy van felsőbb "hatalom"? Vihetem még valahova, akik mondjuk még nagyobb szakemberek?

SZia! Bár még nincs gyerekem, de volt szerencsém anno tanítani hiperaktív gyereket! Nem bántásból írom, de a szülők nagy százaléka nem hajlandó elfogadni a tényt,hogy a gyereke ez. Ennek a kis srácnak a szülei sem fogadtak el vagy 3 szakvéleményt! Pedig tényleg az volt! De az egyik legimádnivalóbb gyerek volt, akit tanítottam!:) De az is tény, hogy speciális nevelés kellett neki,erre egy "sima" pedagógus nincs kapacitálva. A gyereknek sem jó. Nem kapja meg azt a speciális segítséget, odafigyelést, ami kell neki, ezáltal lemarad, romlik a teljesítménye.

Nem akarom kijelenti,hogy a te gyereked tuti hiperaktív, pusztán leírom a tapasztalatom. Szóval ha még nagyon akarod, egy helyre elviheted a gyereket, de ha ott is azt mondják akkor el kell fogadni. Ez nem szégyen, nem "betegség"! Sok sikert!

Nekem is írhatsz emailt, van egy majdnem 11 éves fiam, aki papíron hiperkinetikus magatartászavaros, de amúgy egy teljesen átlagos eleven gyerek szerintem.

Mi n már végigjjértuk az utunkat, ami nem volt könnyű

Első vagyok! Azért nem is sejtik, hogy gond lehet, mert nincs gond!:) Ő csak egy picivel "nehezebb",mint egy másik gyerek, de ez önmagában véve még nem gond! Legalább is nem úgy kell kezelni!

Persze, írhatsz emilt, segítek, ha tudok! Bár lehet,hogy rögtön nem tudok írni, mert dolgozom!:)

második vagyok

Leírom a mi rövid történetünket.

Az egész az oviban kezdődött.

Először a fiam egy magánoviba járt ( na ennél xarabb helyek nemigen vannak), mát ott felmerült, hogy hiperaktív.

Elvittük megvizsgáltatni egy képességfejlesztő központba, de ott azt mondták, hogy nem.

A magánoviból átkerült egy sima, de nem körzetes oviba, na ott, kifotunk egy oylan óvónőt, aki utálta fiamat , a fiam dettó őt.

(Kispesten volt a Mesevár oviban egy vörös hajú éva néni névre hallgató boszorkány)

Végül addig fajultak dolgok, hogy egyszerűen az óvónő hathatós közbenjárásásra kiteték az oviból és elküldtek, hogy kérjünk a gyerekről szakvéleményt.

Mindez 2005 májusban volt.

Ahhoz is kellett a szakvélemény, hogy kijelöljenek egy ovit, ahova felveszik.

Soha nem mondta senki egyértelműen, hogy hiperaktív, de kellett a papír, így magkapat és SNI-s lett

El kellett menni ygremekpszichiáterheza, aki közölte velem kerek perec, egy 5 éves gyrekről.

"Kedves anyuka, higye el mire iskolás lesz, nem fogjuk tudni elkerülni a Ritalin-t, vagyis gyógyszerezni akarta. Anyád:-(((

Szóval végre 2005 szeptember közepére kezünkben volt a papír, kijelöltek egy ovit, oda járt 2 évig.

Volt 2 nagyon aranyos óvónője, kézben tarották gyereket és nem közösítették ki.

2007-ben kezdte az iskolát. na ez sem volt egyszerű.

(Mehetett volna 2006-ban, ha én nagyon akarom, az iskolaérettség határán volt, de mivel az iskolát nem lehet elég későn elkezdeni, úgy voltam vele, maradjon még egy évig az oviban.

Úgy volt , hogy egy kislétszámú osztályos suliba fog járni, ami iskolakezdéés előtt 1 héttel megszűnt.

A kerületi suliba nem akarták felvenni, mert ott már 30-an volta, egy msáikba se (végül most oda jár),tulképp mindenhol -anélkül, hogy gyereket látták volna- azért mert SNI-s , inkább elküldtek minket.

Végül az Önkormányzat az asztalra csapott és azt mondta, hogy X ikolába fog járni.

A mai napig oda járm most negyedikes, januárban lesz 11 éves.

Az óvodaában és még elsőben is járt a kerületi nevtan-ba Dealcato terápiára.

Az iskolában jó tanuló, matek és szavalóversenyre jár últ héten a kerületi szavlóversenyen a negyedikesek esek között, 15 induló közül első lett, kiemelt arany oklevelet kapott.

A tanárja direkt nem mondta meg, hogy SNI-s, mert sajnos aki azt, azt már eleve msászemmel nézik:-(((

A magatartása már 4-es.

Nem mondom hogy tejesen egyszerű eset a fiam, de szerintem nem hipraktív, legalábbis nem olyan, mint más hiperaktív.

Ő egy egyéniség.

Mostanra már elfogadtam dolgokat, de amikor ez az egész kezdődött, nagyon a padlón voltam.

Gyomorgöccsel mentem érte az oviba, sírva mente el reggel, amikor a fiam azt mondta, hogy nem akarok itt maradni, mert az óvónéni azt mondta, hogy ne játszanak velem:-((((