Anyukák! Ér bármit a kézre vagy popsira csapás?

Engem tuti lepontoztok...nálunk van értelme.

Nagyon ritkán csapok rá a kezére, fenekére, tényleg az utolsó utáni rászólás után, de van hogy muszáj. Legutóbb a műanyag fúróját csapkodta a tükörhöz, 3-szól szóltam, aztán ordítottam, erre felkapta a műanyag szerszámos bőröndöt és nekivágta a tükörnek, ekkor kapott a kezére. Azóta, ha kezdi a dobálást, mindig emlékeztetem rá, hogy mi volt a múltkor, nem azt mondom, hogy emlékszel, hogy rácsaptam a kezedre???hanem, hogy ugye nem akarsz összeveszni anyával, emlékszel a múltkori dobálásnak is sírás lett a vége és nem játszottunk utána a ládával. Nem dobál, érti. Muszáj volt. Pedig nem vagyok verés párti, sőt, én is terelek, elhozom, elveszem, de sajnos néha muszáj.

Tényleg nincs értelme, mert nem érti azt a fogalmat, hogy miért. Csak azt érzi, hogy ráütöttek. A kíváncsisága éppúgy megmarad és bármit is csinált folytatni fogja. A figyelmét viszont nagyszerűen el lehet terelni a nemkívánatos dolgokról ebben az egész kicsi korban, amiről szó van. Minden gyereknek megvan a maga gyenge pontja, mármint a kedvence, amit mindenek felett előtérbe helyez. Egy darabig azzal irányítható.

Amikor már lehet neki magyarázni, akkor lehet rojtosra beszélni a szánkat. A lényeg, hogy tudja a gyerek, hogy mi történik, ha ezt vagy azt csinálja. El fogja dönteni, hogy ennek ellenére megteszi-e vagy szótfogad és elhiszi. Mire eljutunk idáig tudni fogjuk, mit tegyünk.

Nem ide tartozik, de a büntetőszékről hallottatok már?

És bizony tévedés, ha azt hiszi sok ember, hogy a gyerek "úgysem érti", mert nagyon okosak! Másfél éves kortól már rengeteg mindent megértenek!

Jó ez a figyelemelterelés, de az én lányom épp' az előbb kapott egyet a kezére, mert a konnektort piszkálta. Itt nem használ(hat) a figyelemelterelés sajnos, mert mit csinálok, ha legközelebb kitépi a falból és megrázza az áram?!

Van konnektorvédő, mielőtt néhányan leszólnának.

Bár ez sem használ. Már ezerszer elmondtuk neki, szépen, csúnyán. Nem csak ezt, más dolgokat is (gázhoz nem nyúlunk, hűtőláda kapcsolóját nem nyomjuk meg, számítógépet nem kapcsolgatjuk, varrógépet nem tekergetjük, ...).

Sajnos, ha rápaskolok a fenekére, vagy ráütök a kezére sem használ túlzottan. Egy-két perc, aztán már nem is érdekli az ügy.

Sőt! Volt olyan, hogy ráütöttem a kezére, erre odatartotta a másikat is, hogy "arra is kérek".

Sarokba is állítottam. Pár pillanat múlva kijött. Visszatettem, kijött. Megint visszatettem. Egy pillanatra elmentem, erre jött utánam. Ez a párbeszéd játszódott le köztünk:

"-Kislányom, neked nem a sarokban kellene állnod?

- Neeem. Mija már végzett a sajokkal!"

Mit csináltam volna vele? Potyogott a könnyem a nevetéstől.

Szóval eddig még nem találtam semmi hatásos büntetést.

2 éves múlt a lányom.