Mit tehet a szülő, illetve az óvoda?
Sziasztok.
Próbálom minél egyszerűbben leírni a gondomat, de lehet így is hosszú lesz.
Sokat hallani panaszkodó szülőket, hogy van az oviban/iskolában agresszív, verekedő gyerek akivel nem tudnak mit kezdeni.
Most én a másik oldalon állok.
Kisfiam 4 éves, szeptember végén kezdte az óvodát.Másfél éves korában járt bölcsibe is fél évet, de akkor másik városban laktunk.A bölcsiben soha nem volt gond vele, nagyon dícsérték.
Sajnos úgy adódott, hogy férjemnek megszűnt a munkahelye, így az albérletből ideiglenesen anyósomékhoz költöztünk (az én szüleim már nem élnek).
Nos, ők a két véglet, anyósom mindent megenged a gyereknek és ha m, a szülei rá merünk szólni a gyerek előtt kioktat minket, h hagyjuk, amit egy kisgyerek ki is használ.Apósom pedig nagyon agresszív, szinte azt várja a gyerektől, hogy felnőtt módon gondolkodjon, viselkedjen, állandóan üvölt vele.
Mi vagyunk a szülei de nem hagynak beleszólást a saját gyerekünk nevelésébe.
Anyósommal sem lehet értelmesen beszélni, megsértődik és elvonul várva a bocsánatkérésünket, apósom pedig soha senkivel nem ért egyet és ha beszélnénk vele erről akkor üvölt mint a sakál a gyerekek előtt.
A kicsi teljesen összezavarodott, eddig normális légkörben neveltük, voltak határok, rendszer, minden az életében, most káosz van.Apósomtól megtanult káromkodni, csapkodni, kiabálni és elég gyakran verekszik is az oviban ha nem rá figyelnek, vagy nem az ő akarata érvényesül.
Senki nem mondhatja sem azt, hogy mi elkényeztetjük, sem azt, hogy nem foglalkozunk vele, mert magunktól vittük pszichológushoz, pszichiáterhez, az oviból pedig mst elküldték 5 nap beszoktatás alatt a nevelési tanácsadóba, mondván nem bírnak vele, csapkod, hisztizik, verekszik, nem fogadja el a szabályokat, nem vesz részt a közös programokban stb.Már 2 hónapja ovis, de meg se próbálják bent altatni.Közölték velünk, hogy ők nem fegyelmezhetik sehogy mert a gyereknek jogai vannak, annyit mondhatnak neki, h gondolkozzon el.nos, egy 4 éves gyerek...ráadásul koraszülött volt, ami annyiban mutatkozik meg, h picit később érik a kortársainál, ha elmagyarázom neki, h miért ne verekedjen nem érti, neki ez játék, nem érzékeli ha nagyobbat üt pl.
Itthon nem csinál ilyeneket, ha vele vagyo (játszótér, stb) akkor tudok rá hatni, nem engedem, hogy elfajuljanak a dolgok.
Minden szakember azt mondta, hogy semmi baja a kicsinek, csak sok neki most egyszerre minden: nemrég költöztünk anyósomékhoz, apósék hozzáállása meg beleszólása a nevelésbe, a nemrég született kisöccse és az ovi amit szintén nerég kezdett.Igy jön ki rajta az egész.
Az óvónők közölték (bár addig még nem volt meg a nevelési tanácsadó szakvéleménye), hogy ők nincsenek kiképezve ilyen gyerekekre mint a fiam és nem tudnak vele mit kezdeni.
Miután a nevelési tanácsadó megírta nekik, hogy semmi olyan baja nincs a gyereknek, ami miatt nem járhatna közösségbe, egyszerűen sok stressz érte mostanában és több türelmet, figyelmet és szeretet igényel felőlük is.
Nekünk sem könnyű de nem is hunyunk szemet fölötte, viszont kétségbeejtő, hogy az óvónők ennyire nem foglalkoznak vele, mert állítólag ők sehogy sem fegyelmezhetik a kicsiket.
Már ott tartunk, hogy a szülőket uszítják ránk, ha megyek a kicsiért nekemesnek, hogy a fiam fellökte a gyerekét stb, neveljem meg stb.
Én egyszerűen nem értem, hogy ok, a gyerekeknek jogaik vannak, az óvónők már nem alkalmazhatnak olyan büntetési módszereket mint régebben, de mi az, hogy egy (több különböző szakember szerint is normális) gyerekhez nincsenek kiképezve, hogy az ő szavaikkal éljek???Egy szófogadó, rendes gyerekhez nem kell képesítés, arra bárki tud vigyázni.Nekik, mint pedagógusoknak tanulniuk kellett, hogyan kezelhetők a problémásabb kicsik is.
Na meg azt sem tehetik meg, hogy a verekedő gyerekeket szétszedjék????Ennyi erővel ha a kicsik még nem tudják a súlyát a verekedésnek, nem érzékelik a határokat, agyon is verhetik egymást, mert ők nem lépnek közbe???
Megértem a szülőket, akiknek a gyerekeit megveri egy másik gyerek, hogy kiakadnak ezen, de könyörgöm, ha a gyermekem oviban van ott nem lehetek vele, és minden szülő abban a tudatban adja be oda a gyerekét, hogy biztonságban van és az óvónők figyelnek rájuk.
Én meg tudom fékezni, ha máshol csinálna ilyeneket, de nem nagyon van rá szükség.
Én felelek akkor is, ha ők nem foglalkoznak a verekedő gyerekekkel???Nem lehetek ott mellette könyörgöm.Sok mindent megteszek ami tőlem telik, de én nem borulhatok ki azon, hogy ők képtelenek hatni egy gyerekre?Nem tudják alkalmazni a tanultakat, felkelteni a figyelmét, lekötni, elbolondítani, ha hisztizne, lefogni, beszélni vele, szétszedni őket ha verekednek?Most ott tartunk, hogy naponta gyomorideggel megyek érte melyik szülő esik nekem.Nem én nevelem erre, nekem sem jó így, de egyelőre még időbe telik, hogy el tudjunk költözni és a kicsi is visszazökkenjen a normális kerékvágásba.Ő is szenved ettől.
Szóval félreértés ne essék, nem az a bajom, h a szülők kiakadnak ha pl a fiam bántja a gyereküket, hanem az óvónők hozzáállása és az, hogy fogalmam sincs mit tudnék mondani a nekemeső szülőknek és a gyerekeiknek.Mondjam, h üssön vissza?Azzal csak növelném a bajt.Álljak ki harciasan a fiam melett, mikor tudom, h igazuk van és fordított helyzetben én sem örülnék neki ha az én gyerekem bántanák?Mit tehetnék?A szakemberek szerint nincs szükség kezelésre, csak arra, hogy anyósoméktól megszabaduljunk és újra következetes nevelésben lehessen része meg nyugalomban éljen mint eddig míg nem költöztünk ide.Ez viszont sajnos nem csak rajtunk múlik, időbe kerül és én lennék a legboldogabb ha végre elköltözhetnénk tőlük és újra nyugodt, kiegyensúlyozott életünk lenne.Segítsetek, mit tehetek?
Nem, nem, dehogy.A baj az, hogy a férjem nem talált munkát egy ideje és így hova-mire mentünk volna el?Szerencsére azóta ez megoldódott, az újévet már új lakásban kezdjük, mert ez idegileg felőröl mindannyiunkat.
Utolsó előrri: hidd el nem egyszer elmagyaráztuk anyóséknak és mintha a falnak beszélnék.Rámondja, hogy jó, érti, vagy rosszabb esetben szerinte nem így kéne hanem így meg így és utána el is felejti.Az óvónőkkel is normálisan beszéltünk többször is.Adtunk tippeket mindent, meghallgattak...és nem történt semmi.Remélem a költözés segít visszakerülni a normális kerékvágásba, de félek egy ideig megint össze lesz zavarodva a fiam, hogy mire megszokja, hogy ennyien vagyunk és ugye ott a mami aki mindent ráhagy stb (milyen buli az egy 4 évesnek) hirtelen ismét szabályok vannak, nincs mami...áh remélem jól kezelem majd.De az ovi akkor is nagyon bosszant, hogy ahelyett, hogy segítenék így állnak hozzá felnőtt emberek, akik ráadásul tanultak is ilyet.Akkor mit várunk egy kisgyerektől hogy fog hozzá állni?
én ezt tenném: beszélnék az oviban az igazgatónővel. persze így részletesen mondj el neki mindent, ahogy nekünk is. hha látod rajta, h olyan mint az óvónénik, akkor vidd másik oviba, mert amiket leírtál, az kritikán aluli színvonalra utal...
a másik az anyósék: mondd el nekik, h miattuk a fiadat tényleg leprásként kezelik... mi az, h ne foglalkozzanak vele, mert beteg? miért beteg? nehezebben alkalmazkodik a sok dolog miatt, ami történt. de! erről az anyósodék igenis tehetnek. 1 picinek kellenek a szabályok, muszáj szocializálódnia és a társadalmi normákat lassan elsajátítani. ezt anyósodnak kellene megértenie.
apósodnak meg azt, h az ordítás nem gyereknevelés. ő gyerek, nem kis felnőtt. mondd meg neki, h semmilyen formában nem közelíthet a fiadhoz, mert nem engeded... nem szólhat rá, nem kiabálhat vele. majd te rászólsz, hha rosszat csinál...
persze a legjobb, hha elköztök, csak tudom, h ez ma sajnos kicsit sem könnyű...
bocs, nem olvastam végig minden kommentet, ezért ha valaki írta, elnézést. :)
Szerintem még valami van, amit megtehetsz: nagyon szépen leírtad a problémád, nem bántó, de érthető, ezt az írást vagy egy átfogalmazott, szülőkhöz szóló verziót kellene elküldened, vagy odaadnod azoknak a szülőknek, akik téged támadnak. Mert mikor mész a picúrért, nincs idő és idegzete se az embernek magyarázkodni. De talán van benne annyi emberség a másik anyukában, hogy elolvassa. Egész biztos, hogy megérti, máshogy fog hozzáállni. Én álltam mindkét oldalon olyan értelemben, hogy a fiamat bántották a bölcsiben, és az anyuka odajött hozzám megmagyarázni, hogy én nevelem rosszul a gyerekem, mert hagyja magát, milyen nyámnyila már, így ne engedjem közösségbe, vagy ne csodálkozzak akkor. Mindezt úgy, hogy én azt se tudtam, mi történt, mert még nem mentem be a csoportszobába, nem beszéltem a gondozónőkkel. Köpni nyelni nem tudtam, de nem hordtam le utólag se az anyukát. A fiam pedig azzal húzta ki a gyufát, hogy nem volt hajlandó elaludni délben, üvöltött, a többieket se hagyta. Nem magyarázkodtam, aki szeretett volna valamit ezzel kapcsolatban kérdezni vagy kérni, meghallgattam, de nem vettem ki őt vagy vittem haza hamarabb emiatt.
Na most megint felhúztam magam.
Most voltam a kicsiért az oviban és 4 gyerek mondta (egymástól függetlenül, nem csoportosan voltak együtt), hogy a fiamat ma megverte az óvónő egy bottal.Amikor a fiam kérdeztem ő is mondta, hogy a fejét ütötte.De nem ő mondta először.Az óvónőket számonkérve közölték, hogy szeretnek a gyerekek kitalálni ezt-azt....
A másik, hogy ugye több helyre vittük a kicsit, mindenhol megállapították, hogy semmi baja, sőt volt olyan nevelési tanácsadó aki az óvónők hozzáértését és hozzáállását kérdőjelezte meg és az óvónők azt terjesztik a szülők és gyerekek körében, hogy betag, gyogyós a gyerek.Kérdésünkre azt mondták, h ők ezzel csak védeni akarták a gyereket a szülők előtt...
És ma több szülő is megkérdőjelezte mit keres a fiam normális oviban mikor a pedagógusok szerint beteg, vigyem speciálisba....a gyerekek is csúfolják és úgy néznek rá, mint egy leprásra.Ez véletlenül nem sért valamilyen jogokat egy gyermek esetében?
Ráadásul közölték, hogy nem hajlandók bent altatni, aminek oka annyi, h félnek nem hagyná aludni a többieket.Bőven oviérett a kicsi, a kisebbikre mindig lenne felügyeletem, ezáltal tudnék állást is vállalni, ha bent lehetne "rendesen".
Nagyon kellene a pénz mert a férjem most helyezkedett el, sokat nem keres és a szakemberek szerint is el kellene költöznünk a nagyszülőktől, hogy a gyereknek is normalizálódjon az élete.Ilyenkor fordulhatok valakihez?Mit tennétek???Amikor leülünk beszélni az óvónőkkel úgy beszélnek velünk mint a kutyával, holott mi is a gyerek érdekét nézzük ...
beszéltem vele.többször is.ma is először vele beszéltünk, ő hívta be az óvónőket is a beszélgetésre.és ő is csak azt hajtogatja, hogy "nem tudok erre mit mondani".
és simán letagadták a verést :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!