Szoktatok ilyet mondani az 5-8 év közötti gyereketeknek?

Persze, szoktam.

Lányom, infarktust kapok tőled

Kisfiam, ha tovább folytatod a hisztit esküszöm megyek a diofara lógni

Tündér kislányom a földhöz vágta magát a bolt közepén és visítva követelt valamit. Én közöltem vele, hogy jó, most itt hagylak, ha végeztél, szólj. És elmentem a másik sorba. Felkelt teljes csendben és utánam jött, nem lett lelki sérült.

A másik gyerek pedig toporzékolva kiabált velem. Én ott mindenki előtt ugyanúgy toporzékolni kezdtem, annyira meglepődött, hogy abbahagyta. Mondtam, hogy végeztünk? Mehetünk? Bólintott és vége volt. Ezek teljesen hétköznapi történések egy kisgyerek mellett. Itthon a századik "anyaaaaa, de anyaaaaaa" után szoktam üvöltve kérdezni, hogy mi van már? A fontos kérdés persze olyan súlyú, mint hogy ki a kedvenc mesehősöm abból a meséből, amit főzés közben kapcsoltam nekik. Ha nem tudok nevet mondani, akkor jönnek a "de miért nem nézed? Miért? Miért?" Vége sincs és közben leég a kaja. Akkor van igazán szókincsem.

Hú hogy én miket mondtam már... Volt már eláslak a hátsó kertben is... De mostanában a komolyan agyvérzést kapok a leggyakoribb.

9 és 11 évesek

Egyiket se mondtam, de nem mindegyiket érzem problémásnak.

"Pl. 5 éves forma kislánynak kb. fél óra könyörgés és kérlelés után azt mondta az anyukája, hogy a gyomorgörcs rámjön tőled."

Na, ilyet azért nem mondanék, mert én fél órán át nem könyörgök a gyerekemnek. Láttam ilyet, a fiam egy barátja nálunk volt (kb. 8 évesek lehettek) és a szülei jöttek érte. 50 percig (!) tartott a hazamenetel, melynek döntő többsége a szülői könyörgés volt, melyre fütyült a gyerek. Én már nem is bírtam cérnával, inkább kimentem a kertbe tenni-venni. :-)

Ha én hazaindultam a gyerekekkel a játszótérről, akkor alapvetően soha nem volt cirkusz. Mindig mondtam előre, hogy "5 perc múlva indulunk haza" vagy "még kétszer csúszhatsz, aztán indulunk haza" vagy "most már nem lököm meg többet a hintát és ha lelassul, kiveszlek és indulunk haza".

És persze a gyerekek meg is szokták, hogy velem nem lehet játszmázni.

Az természetes, hogy a kisgyerek (meg a nagyobb is :D) feszegeti a határokat. De alapvetően ő is akkor érzi magát biztonságban, ha a határok mindig ugyanott vannak és eléggé stabilak.

Még az utolsó példára reagálnék:

"boltban hallottam, hogy azt mondja egy anya a 6 éves forma fiának aki össze vissza pakolt, hogy nem baj ha nem tudsz segíteni, de legalább kárt ne csinálj".

Hát én eleve nem hagytam sosem, hogy a boltban össze-vissza pakoljon. Igaz, keveset is jártunk velük boltba, mert legtöbbször egyikünk otthon maradt velük, míg a másik elment boltba. Nekünk ez sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb volt. De ha nekiállt volna pakolni a boltban, biztos, hogy a legelső pillanatban ellentmondást nem tűrő hangon állítottam volna le.

A másik két megszólalást nem érzem problémásnak, persze a hangnemet is hallanom kellene.

#14 ezt én is eljátszottam a lányommal egyszer, csak én a pénztárhoz mentem fizetni

Mire kifizettem, ő már ott kullogott lenyugodva mögöttem.(Kis bolt volt, nem áruház, azért mertem otthagyni)

Na, azért ne nézzük le a 6 hónaposokat se! Én pont ma (is) mondtam az enyémnek, aki szintén annyi, hogy már minden reggel gyomorgörccsel kelek, hogy min fogsz ma is egész nap cirkuszolni. Nem, nem minden 6hónapos eszik-iszik baba. Az enyémről is sokáig mindenki azt hitte, hogy kisangyal, aztán úgy 2 hónapja a védőnőnek is elkerekedett a szeme, amikor elvette a könyvét és mivel azonnal visszaadta, így megúszta egy röpke 20perces, vörös fejjel rugdosó, taknya-nyála egybefolyós, kitépem magam a kezedből és falhoz csapom a fejem, torka szakadtából üvöltős hisztivel. Tudom, tudom, babák nem hisztiznek, te hívd, aminek akarod🤪 Ezt naponta 32x adja elő, a fennmaradó időben meg nyekereg.

Gyerekek! Fészekhinta természetesen. Mi is járunk.

Kérdező! Te vagy nagyon türelmes vagy, vagy nagyon szerencsés.