Az autista és az aspergeres(4-5 )éves kisgyerekek képesek füllenteni meg ferdíteni a saját javukra meg mellèbeszèlni meg kètèrtelműen válaszolni ? Van olyan közöttük vagy ez a képesség hiányzik náluk?

1-3-4-8

hozzászóló nevel

11: Az unokaöcsém éveken keresztül tűzoltó mániás volt. Azon belül jöhetett bármi, elmélet és gyakorlat is (pl. volt, hogy csak a kedvéért raktam tábortüzet, hogy elolthassa). Lehetett vele másról is beszélni, mégpedig korához mérten igen értelmesen, hajlandó volt mást is játszani. Voltak bogarai, de 4 évesen ezek nem tűntek kórosnak. Ráadásul a testvére születésével eléggé kibillent az addigi élete és ezért sok dolgot a testvérféltékenység számlájára írtunk, nem minden alap nélkül. Nála az is bonyolította a képet, hogy túlmozgásos, így őt eredetileg emiatt kezdték el kivizsgálni, fejleszteni óvodás korában. Már akkor is mondták, hogy a társas kapcsolataival nincs minden rendben. Hivatalos diagnózist első osztály végén kapott, akkor egy hetet vendégeskedett a Vadaskertben. Az orvos, aki a diagnózist adta, megmondta, hogy igazából ADHD-ról is adhatna, de nem akar még jobban kiszúrni a gyerekkel, így is nehéz lesz új iskolát találni. Tényleg az volt, tulajdonképpen 3 évig nem járt rendesen, egy jó darabig itthon tanult, ezzel persze pont azok a készségei nem fejlődtek, amikre ráfért volna. Végül találtak egy iskolát és egy tanítót, aki vállalta, apránként beszoktatták, időközben elkezdett (ismét) sportolni. A tanulással - eddig - nem volt gond (kamaszodik ;)), kitűnő tanuló, komoly viselkedési gond sincs vele az iskolában, viszont a továbbtanulását erősen befolyásolja, hogy papíros gyerek. Most ez így leírva sikersztori, de ettől még ő ugyanaz a gyerek, aki volt, csak piszok sok energiát fordít arra, hogy ez a kívülállóknak ne tűnjön fel. Ami a játékot illeti: sajnos sokat kütyüzne. A szülei próbálják értelmes keretek közé szorítani a gépezést. Emellett rengeteget olvas, főként történelmi témában. Bogarasnak bogaras, vannak fura dolgai, de mi ezt szoktuk meg, így szeretjük.

12: Annyira nem távoli az unokaöcsémmel a kapcsolatom, jó darabig együtt laktunk :) és azóta is elég szorosan követjük egymás életét. Ha csak a genetikai távolság számítana, akkor írhattam volna a másik testvérem egyik gyerekéről, akinek "autista" szerepel a papírján, szerencsére enyhe eset, de neki a beszédfejlődéssel is gondja van és értelmileg is érintett. De az ő életükben kevésbé veszek részt. A testvéreimen látom, hogy teljesen más szülőként ezt végigélni, mint nagynéniként, de amit ők eddig végigcsináltak, ahhoz nem csak a nagy messzeségből volt közöm. Neked az volt a bajod, hogy valaki le merte írni az Asperger szót, csakhogy az orvosok is leírták, pedig már a diagnózis idején is az autista címke alá voltak bepakolva. De ha az Asperger címke alatt leírt dolgok jobban passzolnak ahhoz a gyerekhez, akkor a mezei hozzászóló hadd merje már leírni anélkül, hogy leharapnák a fejét! Mindezt úgy, hogy ahány gyerek, annyiféle, de amint egy ilyen címkét kapnak, onnantól sok ember már csak azt látja és amit arról gondol, azt vetíti ki a gyerekre. De ez már nagyon messzire vezet.