Mit csináltok amikor veszélyes dolgot csinál a gyerek és nem ér neki a szó?

Természetesen odamegyek és megakadályozom. Ha például a szekrény tetejére szeretne felmászni, nem állok a szoba másik végében és könyörgök neki, hogy másszon le, hanem idamegyek és leveszem, majd utána elmagyarázom neki miért nem szabad.

Nem is tudom milyen más opció lenne. Nem hiszem, hogy van olyan anyuka, aki veszélyes helyzetben (vagyis a gyereknek baja lehet tőle) hagyja, hogy csinálja a hülyeséget, ha a rászólás nem ért.

Egy 4 éves gyerek nem nagy.

Én is utálnám a helyében a kisebbet, mint a szart. Téged is. Képzeld már magad a helyébe. Elhiszem én, hogy a babának mások az igényei, de ő mellőzve érzi magát. Ráadásul lelökted az ágyról is.

Ez esetben èn felàlltam volna (âllva is tudsz szoptatni) ès kerestem volna könyvet amit addig olvasok a nagynak.

Vagy beszèlgettem volna vele.

Semmi esetre se zavarom ki!

A kicsi is szokja meg hogy zaj van, illetve Te is hogy van az úgy H nem jön össze az altatàs ès egész dèlutân a nyafit/síràst kell hallgatni.

Ne mellőzd a nagyot, mert direkt azèrt raplizott hogy vele foglalkozz.

Alakítsd ki úgy az altatàst hogy mind a hàrmótoknak jobb legyen.

Hat ezt jól elbaszarintottad.

Már ott, hogy felügyelet nélkül hagytad a konyhában a "nagyot", ahol esetleg felmászik az asztalra, érdekes lesz neki a fiókban a kés, stb.

Másodszor, tablet, hm, nem vagyok mese ellenes de azt gondolom nálatok sokszor kerül a kezébe szegénynek

Harmadszor, lokdosod a gyereket, ahelyett, hogy bármit a kezébe adták volna, esetleg elég lett volna annyit mondani, hogy figyu Petike, elaltatom a kicsit, te addig menj építés anyának valamit a legobol, szép meglepetést - vagy valami hasonlót.

Azt, amit egyébként is csináltam:

Sose zavartam ki a "nagyot" a tablettel a kezében a konyhába, míg a kicsit elláttam.

Talán csak fejen állva nem szoptattam.

Nem tud aludni csak csendben a kicsi?

Hát így járt, másodiknak született, hozzá kell szoknia.

Ha teljesen ugyanazt akarod adni a kicsinek, előbb meg kellett volna várni míg a nagyobb tényleg nagy lesz.

Ha egyedul voltam veluk, akkor olyan nem volt, hogy en elvonultam szoptatni.

Szoptatas kozben a naggyal beszelgettunk, szineztunk, akarmi, igyekeztem lefoglalni. Aztan a kicsi kendobe be es akkor volt 2 szabad kezem. Vagy ringatas es valahogy sikerult letenni kesobb a kisagyba. De ez mar sokkal kesobb volt, 5-6 honapos kora korul, az elejen nem.

De nyilvan rohadt nehez volt es millio olyan nap volt, amikor semmi nem mukodott, felkeltettek egymast ejszaka is, pedig kulon szobaban voltak es stb.

Plusz ugyan ovis volt mar a nagy papiron, de gyakorlatilag sokat volt itthon betegen, ezt a kisebb is elkapta. Ahh pokol volt, nem sirom vissza az elso 1 evet😄

De nyilvan az embernek muszaj egy kicsit valahogy ketteszakadni.

Ja es ami nalunk meg bevalt, hogyha egyszerre sirtak, akkor sokszor a nagyobbikhoz mentem oda eloszor. Hogy miert? Mert egyreszt o mar felfogja es erre emlekszik, ne csak azt lassa, hogy barmi baja van, a kisebb elonyt elvez es kvazi ot “leszarom”, csak a masodik lehet.

Ez a “kis” dolog a testverfeltekenysegen is sokat segitett.

De nehez volt, mert ha tudtam hogy a nagyobb epp azert uvolt, mert eltorte a zsirkretajat, de a kisebb meg azert, mert ehes, nyilvan a fontossagi sorrend egyertelmubb nekem, hogy a babahoz ugranek eloszor, de kozben ezek a kis mozzanatok igenis nagyon szamitanak a nagyobb tesonak.

Hát, nem küldtem ki a szobából amig a testvérét szoptattam/altattam. Egyenes út a testvérféltékenységhez, pláne ilyen kicsiknél (nálunk 3 év van köztük). Ott volt a szobában, annyit kértem, hogy csendben játszunk, hozzon könyvet, olvasok neki(k) mesét, rajzoltunk stb, volt hogy a konyhában szoptattam amíg ő uzsonnázott, vacsorázott, földön ülve legozás közben stb. Persze, hogy "bepörög", hiszen egyedül volt és féltékeny, figyelemfelhívás. Ha más nem rosszalkodik inkább, de akkor rá (is) van figyelve.

Második/többedik gyereknél ez ilyen. Hiába a pici pici, a naggyal is ugyan úgy kell foglalkozni, 4 éves még nem olyan nagy, hogy egyáltalán az időt megértse, hogy "ha elaludt", ami lehet 5 perc vagy 30 (jó esetben, nálunk volt egy órás altatás is). Piszok nehéz tud lenni, aláírom. De nem az a megoldás, hogy kiküldöm meg ellököm onnan. Ott volt végig a nagyobb nálam is, nem mindig sikerült csendben, de próbálkozott a maga módján. Az altatások nagyrésze meg úgy nézett ki, ahogy írtam. Olvastam neki(k) vagy fejből meséltem, rajzolt, gyurmázott mellettünk...