Kertvárosi, agglomerációs otthon lévő kisgyermekes anyukak, hogy telnek a napjaitok?

Ja, hasonlo, csak nem aggloban elek, hanem az orszag masik vegebe koltoztem Bp-rol.

Egy kicsike jatszoter meg par bolt van a kozelben, oda megyunk gyalog. Barmi mast akarok, akkor auto. Letettem a jogsit,mert nekem eddig nem volt, de most muszaj.

Amugy jarunk “kirandulni” (azaz a gyerekem kering 2 oran keresztul par fa korul🤣) erdobe, megyunk uszasra, neha elnezunk baba-mama klubba, ringatora, zene bolcsibe, jobb,nagyobb jatszotereket vadaszunk.

Elvagyunk igazabol,a gyereknek tokmindegy,csak engem zavar, hogy semmi sincs a kornyeken, ami izgi lenne.

Baratokat viszont nem tudtam szerezni, de igazabol en soha nem tudtam, keptelen vagyok ra, mindig amolyan ismerosi szinten megragadunk.

Van 2 legjobb baratnom, de 250 kilometerre, aztan ennyi. Szoval errol en mar le is tettem.

Talan ha bolcsis lesz a kisfiam, akkor mas lesz, de nem tudom.

Nálunk két bolt van meg egy játszótér.

Sétálni járunk, játszóterezni, otthon az udvaron vagyunk, bent játszunk... Néha már unalmas de ez van.

Amikor már nagyon ki vagyok, buszra szállunk, elmegyünk a legközelebbi városba( 10 km) ott mégis több lehetőségünk van a szórakozásra.

Elszigetelten telnek ha otthon vagyunk...

Jobban szerettem a városban lakni, de a férjem házat szerett volna venni inkább, mert hogy milyen jó lesz a gyerekeknek. Hát nem tudom. Én az árnyoldalát látom csak.