Sokszor irritál a nagyobbik gyerekem. Szörnyen viselkedik és ha éppen nyugodt màr akkor sincs hozzà türelmem. Ez jobb lesz idővel?

A 7es mondja azt, hogy mi a titka az ilyennek született gyerek “kibírásának”. Teljesen igaza van, csökkenteni kell az elvárásokon, ami nagyon nehéz, mivel bajt csinál sokszor, de olyan dolgokban kell, amiken lehet. Amiket a hetes is írt.

Akiket én látok anyákat mind ilyen, én már szóltam volna az enyémre, azok meg sem rezzennek. Főleg testvérdolgoknál. Néha én is gyakorlom, ha felemás a zokni, akkor nem gond, nem teszek megjegyzést, ha az asztal szélére tett valamit, vagy ha képes 3 óra után szennyesnek nyilvánítani tiszta holmit, vagy ha nem akasztja fel a törölközőt/kabátot, vagy ha beszól/ellenkezik, néha elengedem a fülem mellett. Így kiegyensúlyozottabb az életünk, és kevesebb a hiszti(bár az enyém már nagyobb, kisebb korában ezt nem tudtam elsajátítani, mert mindenki a hülye következetességgel jött, ami rohadtul nem vált be, kellenek a kivételek, mert az életben is vannak és elég az elég jó is!)

Nehezebb gyereked van, más nevelni is, és normális, ha mérges vagy rá és nem szimpatikusak a dolgai, ez mutatja, hogy neked rendes értékrended van.. tudod te is, hogy nehezebb, neki 1000x kell elmondani, nem te rontod el.

Én oktatnám úgy, mint a sérülteket.. a tesód egy baba. Hogy kell a tesóddal bánni? Ezt lehet? Ezt? Ezt? Van ötleted mit lehet még? Hogyan kell azt? Mi jó neki? Mi rossz neki? Tanítsd meg neki te is a dolgokat, te mit szeretsz, mert ha sokat mondod meg fogja tanulni 1 éves korára:)

Naponta random beszúrnék ilyen kérdéseket, hogy a babával való bánásmód rutin legyen. Akkor is beszélnék a nagynak a kicsiről, ha pl csinálok valamit. “Nézd, hogy érintem meg, látod megmostam a kezem, tiszta, fogd meg, nem ragad, és látod finoman simítom meg a kis fejét..”

Én ezeket csinálnám. Elsőre csak dirigáltam mit csináljon, mit ne csináljon(nagyon korlátozva érezte magát a nem nélkül is, tök hülyeség a módszer. Ötletnek jó, de gyakorlatban nem válik be) most így csinálnám.

Egyrészt engedni kell, én is így gondolom. Azt nem, ami veszélyes, de ahogy más is mondta, mivan akkor ha fordítva veszi fel a nadrágját, vagy felemás a zoknija? Én ezeken nem idegesítem magam. Megkérdezem kicseréljük-e? Nem. Oké. Vagy ha sárga tányért teszek elé, de kékből akar enni, akkor nesze itt a kék... Szóval csomó apróság van, amit ha elenged az ember a nap folyamán, akkor könnyebb.

Mellette pedig rengeteg Magnézium. Ha ideges vagy, ő ezt érzi és ő is még bizonytalanabb lesz, még inkább rosszalkodik, hisztizik, felhívja magára a figyelmet, mert nem tud mit kezdeni magával és az érzéseivel.

Az a rossz hírem, hogy te vagy az anyja és neked kell megtalálni hogyan tudsz segíteni neki, mivel teszel jót neki, stb. Ezek csak általános tanácsok, varázsszer nincs. Az biztos, hogy én érzem a 3 évesemen, hogyha én kivagyok idegileg, ő is szétvan csúszva, szóval előbb magamat kell rendbe tenni és akkor utána rá tudok kapcsolódni a hullámhosszaira.

Utolsó, te ezeket honnan veszed? Az utolsó többirányból bántalmazó bizarr szokásos cigány nem tudja úgy elcseszni a normálisan fejlődő gyereket, hogy az "ne jöjjön helyre" bölcsiben és oviban. Te nem láttál még putriból, csapkodva nevelt, ráhagyott, szájonpuszilt, meztelenül játszatott, verekedést dicsőségnek beállító de istentelenül durván káromkodva alázó cigánynőtől rendes gyereket oviban?

Minden "rossz" gyerek ilyennek születik, ilyen-olyan nevenincs agyi problémákkal. Esetleg dobozban tartott folyton durván vert, hozzá sosem beszélt gyereken látszódik probléma, de az is inkább értelmileg.., amúgy oviban egy év alatt simán átszoknak a "normára" a gyerekek, mivel naponta több órát töltenek ott heti 5x. Nem lehet elrontani ép gyereket "átlag" neveléssel, mert a kötelező ovi ellensúlyoz és az ép gyerekek mint a villám szívják magukba a normát.

Én azt nem értem az ilyen kérdéseknél, hogy te minek stresszeled magad azon, ami sorozatosan megbukik és nem megy neki?

Nem tudja szépen simogatni?Akkor nem engeded neki. Megpróbálja fél év múlva. Ha akkor se megy, még fél év. Nem akar öltözni? Akkor ráadod a ruhát. Nem tudja szépen mosni a kezét? Akkor megmosod neki. Vannak dolgok, amiket persze el lehet engedni, vannak, amiket muszáj. Utóbbi nálam az a kategória, hogy sokkal több idegbaj, ha feleslegesen tépem a számat egy értetlen dackorszakossal vagy kis ovissal, ahelyett, hogy végigviszem rajta, mert muszáj.

2 fiam van, 2 év korkülönbséggel. Én az első fél évben egyetlen percig sem hagytam egyedül őket, mert folyamatosan verni akarta féltékenységből. Ha kellett, a nagyobbikat szorítottam a lábánál fogva, hogy ne menjen el és úgy mentem wcre. Ja, kibxott szr időszak volt, de láttam, hogy kicsi ahhoz, hogy ép ésszel felérje, hogy nem ölheti meg a babát, nekem meg akkor is kell pisilnem, ha nem tudom őrizni a babát. Aztán elmúlt ez is, mint az összes fos. Nekem is jelentősen kényelmesebb lett volna, ha ilyen Instagrammos szivárvány hányással lerakhattam volna őket egymás mellé, de nem ment. És csak azért nem akartam agyvérzést se kapni, hogy a szomszéd Mancika elégedett legyen, hogy én rongyosra pofáztam előtte a szám (feleslegesen).

Úgyhogy nálunk ez van. Ami nem megy, azt nem erőltetjük. Majd megy 6 hónap múlva. Vagy még 6 hónap múlva. Eddig tökéletesen bevált.

És abban mi a bántás, ha ráadsz egy bakancsot vagy megmosod a kezét?

Ha téged le tud futni egy 5 éves, az egy dolog, szerencsére én jó kondiban vagyok, rajtam nem fog ki. És mint mondtam, azt nem erőltetem rá, ami nem megy. Fél éve verte volna a testvérét, ma már nem. Vagy esetleg hagynom kellett volna, hogy a 2 hónapos fejét betörje egy fajátékkal? Fél éve itt se akart öltözni egyedül, ma már szeret egyedül próbálkozni. Nem szíjjal verem a hátát, hogy fszért nem viselkedsz, csak nem szenvedek vele tök fölöslegesen olyasmin, ami nem megy. Ha erre felnyom az óvónő (?), nyomjon. De ha te inkább kiviszed mezítláb télen, mert nem akar öltözni, az is egy megoldás.