Csúnyán beszèlek a gyerekkel. Erre nincs jó önkontroll tanfolyam?

Nekem is az énidő segít és a magnézium türelmesnek maradni. :D Én esküszöm, ha reggel nem veszem be a magnéziumomat, akkor délben már érzem az idegeimen, hogy pattanni fognak.

Énidő alatt nem kell nagy dolgokra gondolni, heti 2-3 óra kimenő is csodákra képes nálam márcsak azért is, mert amikor az utolsó idegszálam is megfeszül, akkor jó kis figyelemterelő, hogy "NAAADEEE holnap úgy itt hagyok mindent, mint a huzat". :D

A férjem abszolút partner ebben, mert ő is érzi rajtam, hogy sárkány leszek mindenkivel, ha nem kapok levegőt.

Ezeken felül pedig az önuralom. Eleve nem beszélek csúnyán a gyerekeimmel, sem a férjemmel. Néha káromkodom egy sort az autóban egyedül, vagy ha kimennek az udvarra, hogy a gyerekek ne tanulják el, de nekik sosem mondok csúnyát (pedig néha nagyon tudnék). A gyerekek előtt is alapelvem volt, hogy egyetlen vita sem mehet át sértegetésbe, sz*rdobálásba, márpedig nekem ez már az. A hangomat így is felemelem olykor, de közel sem vagyok annyira durva, mintha nem kapnék néha egy kis időt magamra.

Ha itthon van a férjem, én akkor sem passzolom le a szitut egyébként. Vagyis úgy vagyok vele, hogy akivel kezdi valamelyik gyerek a konfliktust, azzal is fejezi be. Mi a férjemmel egy álláspontot képviselünk akkor is, ha nem biztos, hogy egyetértünk akkor éppen valamelyikünk "megoldási módszerében". A lényeg, hogy ne érezzék azt, hogy kitudnak játszani minket egymás mögött. Akkor szoktunk "beleavatkozni" egymás probléma kezelésébe, ha nagyon kezd félremenni a dolog.

Nálunk egyébként olaj a tűzre, ha én is ordítani kezdek, még dacosabbak és hisztisebbek lesznek a gyerekeim, így elég korán megtanultam, hogy hiába robbanna szét az agyam, le kell nyugtatnom valahogy a gondolataimat, mert akkor előbb szabadulunk. Önuralom és brutál önismereti út. Szerintem ezt nem lehet tanítani, magadat kell megtanítanod, hogy te hogyan tudod kontrollálni a saját kitöréseidet.

Egyébként állítólag hozott minta. Valószínű valamilyen gombjainkat nyomogatják, amiket a gyerekkorunkból hozunk, szóval elvileg terápia segíthet, ha nagyon nem megy máshogy, de ebben nincs tapasztalatom. :)

Ehhez - és sok minden máshoz - NEM TANFOLYAM KELL, hanem komoly saját elhatározás, önfegyelem.

Nem könnyű, de csak saját magad vagy képes arra, hogy ha már felismerted ezt a hibádat, akkor tudj tenni ellene. Pl. igyekezz jobban kipihenni magad, megnyugodni, elfogadni a gyerek korából fakadó hisztijeit - és sokkal rugalmasabban, békésebben kezelni. Sokszor annyi is elég, hogy elengeded a füled mellett, nem reagálsz, nem hagyod magad felhúzni. Meglepő, milyen hamar leáll néha a hiszti, ha nincs rá vevő. Nem állítom, hogy mindig segít, de gyakran igen.