Csúnyán beszèlek a gyerekkel. Erre nincs jó önkontroll tanfolyam?

Akkor ne cirkuszolj te is.

Ha sokat kiabálsz azt veszi majd alapnak, és nem lesz hatása. Határozottan szólj rá, ha kel korlátozd (hozd el onnan stb.). Ha rászólsz ne kérj bocsánatot. Lehet, hogy rosszul esik, hogy felemelted a hangod, de nem ok nélkül teszed, ha utánna bocsánatot kérsz akkor máris úgy gondolja, hogy nem gondolod komolyan, amit mondasz

Abbahagyod és ennyi, én is így csináltam. Nincs mindenre tanfolyam, vagyis van, mert a sok hülye kifizeti és akkor csinálnak. A kisteso miatt ilyen, majd abba fogja hagyni, addig meg türelmesen leállítod a dolgait.

Én is mostanában veszem észre magamon, hogy egyre türelmetlenebb vagyok a lányommal, mert ő is ilyen "divatsüket" lett. Aztán ha rákiabálok, akkor sírva fakad.😔😔😔 Sok pozitív visszajelzést olvastam a Pozitív Fegyelmezés című könyvről. Azt szeretném megvenni és elolvasni. Hátha.

Nálunk van egy 2,5 éves és egy lassan 6 hónapos. Hát már a pici előtt is próbálgatta a szárnyait. Minden napra van 1-1 apró hülyeség, dac, viszont mikor jön a maradék foga és fáj neki, na akkor brutális pár napunk van. Akkor tényleg 5 percenként leveri valami miatt a hisztit, tombol. Utána visszaáll a "rend", alapjáraton ügyes. A bántást a testvér felé nem tudom, nálunk nem bántja, gondoskodó, keresi ha nem látja, játékokat ad neki, nevetteti. Olyan volt már, hogy sokáig aludt a pici és addig mi hármasba végig szórakoztunk majd felkelt a pici és akkor ilyen volt, hogy kivette a cumit és nem akarta visszaadni és láttam, hogy mérges mert vége szakadt a mókának hárman, de ennyi, 1 perc múlva meg már ment hogy szeretem hugit, ölelgette. Őszintén én elhiszem, hogy nagyon kimerítő az egész, bár én a babakort így se sírom vissza, inkább ez. Ami engem egyben tart az ilyenkor, hogy szeretnék olyan anya lenni akire én vágytam mindig. Engem pl sose értettek meg, üvöltöttek, stb. Nálunk leülünk elmagyarázzuk, hogy nem dobálunk, mérges lehet, de ne dobáljon, mondja el mi a baj, akkor hüppögve mondja "sírok anya", nyilván hogy miért sír, azt nem tudja, de ez kizökkenti amúgy, odabújik. A másik ilyenkor hogy elpoénkodom, elbújok az ajtó mögé és kilesek vagy 1 plüss mögé hülyéskedni, ez mindig beválik egyből röhög és jön. De ha már nagyon durva és semmi sem segít én mindig mondom a férjemnek, hogy ne haragudj most maradj te picit, becsukom magam után a szobaajtót és az ablaknál levegőzök egyet vagy elszámolok 10ig, mert ilyenkor én is érzem, hogy ha nem teszem akkor üvöltök egyet, de ennek semmi értelme lenne, akkor azt látja, hogy én se bírom kontrollálni magam, ő miért tegye? Ha egyedül vagyok velük és ez megy, akkor úgy levegőzök, számolok, hogy közbe mellettem üvölt. :D Szerencsére ritka az ilyen nap, minden nap el se tudnám képzelni. :( Hogy az segít-e nem tudom, de nálunk sok közös időnk is van, a pici férjemmel, én a nagylányommal programozok, megyünk ide-oda vagy csak beülök hozzá a szobába kettesbe és azt játszunk amit ő akar, ő irányíthat akkor, csak rá figyelek. A délutáni nagy alvásánál a picinek hármasba szoktunk, legózunk vele, rajzolunk, mikor mi, vagy a játszótéren kint hülyéskedünk míg a babakocsiba alszik a pici. De sokat vagyunk 4en is, mert ezt is szokja, hogy mi már így vagyunk négyen egy család. Amíg pici volt nehéz nagyon, most már könnyebb. Olyan viszont volt már 1x-2x, hogy beküldtem a szobába gondolkozni, a dobálást nem tolerálom főleg a kicsi mellett és nem fogadott szót. Bement, 2 perc múlva jött, hogy felveszi amit ledobott. Ott hagytam, szépen ő fogja. De például főzünk együtt és akkor begurult valamin és a fűszert kiöntötte az egészet direkt, épp nyitottam a szám, de már megszólalt, hogy jó bocs összeszedem és szedte is vissza. Vannak szabályok, következménye is és ismer betartom. Amúgy arra gondolj pl, hogy nem tudja még a frusztrációit elmondani, amit érez. De csak anyaként mesélem ezeket, hogy én mit csinálok, őszintén fingom nincs ebből mi sül ki ebből és mennyire lesz elrontva. Lehet minden is rossz és csak csúszik ki a kezünkből majd. Kegyetlen nehéz, főleg egész nap magunkat egészbe tartani meg őt is. Kitartást! Nem tudom segíthet-e önkontroll vagy bármi. Van segítséged?

7# vagyok. 8-9 tök jókat írt. Én is így vagyok amúgy, 20 perc olvasás úgy kikapcsol, feltölt. Muszáj. Na meg a képernyőidő. Férjed?