Mina teendő ha a kislanyom fel uszason?

Fú én egy edzőtáborban jártam így, hogy még nem tudtam úszni, de meg akartam tanulni, és amikor már mindenki végzett, a mély medence szélén próbálkoztam a lebegéssel. Volt talán pár perc, látta az egyik edző, másnap bedobott a mély vízbe, hogy ha én tudok úszni, menjek. Kutyaúszásban vergődtem a többiek után bőgve, mert azt hittem, meg fogok fulladni. Amikor már kezdtem pánikrohamot kapni, akkor meg leszidtak, hogy minek rinyálok, és húzzak innen akkor. Utána többet nem vittem úszóruhát, hogy ne vihessenek egyik medencébe se, mert nem akartak visszaengedni a kismedencébe többet.

A jó 90-es évek... végül jártam uszodába kisgyerekeknek való órákra, azt szerettem is, de ott mindent megtanítottak fokozatosan.

Ha nem tudnak velük jól foglalkozni, nem engedném, hogy ússzon. Belémégett egy 30+ éves trauma, nem gondolnám, hogy félvállról kéne venni.

Nem kell mindenkinek mindent szeretni. Én sem szokom meg soha a hideg vizet és nem is tudok úszni, hiába járattak.

Szerintem vagy írasd ki vagy keress valami kevésbé szadista mentalitású úszást, ahol meleg vízben szépen megtanítják.

En mar fuldokoltam amikor az osztalytarsaim huztak ki. Az oktato az ofovel trecselt. Aztan velem kiabaltak.

Haziorvos irt igazolast, es nem kellett tobbet usznom.

Annyira egy szadista oktato volt, ha nem mertel a melyvizbe menni, BELE LOKOTT. Traumatikus volt. Kesobb megtanultam uszni otthon, a sajat medencenkben, es tengerbe is mentem, addig amig leert a labam/volt mellettem valaki aki tapasztalt volt, de a mai napig gyulolom a vizet es en erre tudom vissza vezetni hogy ilyen oktato volt a sulis uszason.

Nem szoktatok ti strandra járni?

Érdemes lenne elmenni a családnak hétvègente.

Ha esetleg van valaki a családban aki tud úszni, az is tanítgathatná. Talán oldódna családi körben a szorongása. Nyilván nem 2 nap alatt, de érdemes lenne.

Nyaranta szokott lenni gyerekeknek 2 hetes úszó tanfolyam, ott szoktak lenni a szülők is. Érdemes lenne.

Hasznos dolog úszni tudni.

A víznek meg nyilván hidegnek kell lenni, mert ha mozog, úszik akkor már pont jó.

Gondolom azért hideg neki, mert nem mozog.

Szerintem is a félelem belőled is jön.

Menjetek fürdeni a hétvégén, mutasd meg neki, hogy ez jó is lehet.

#16

Ott a pont. Én a 80-as években voltam ovis, és ovis úszáson még volt választásom. Nem volt muszáj betenni a fejem a vízbe. Még külön meg is kérdeztem, hogy muszáj-e. Mondta az edző, hogy nem. Hát én akkor nem tettem bele. De iskolában már tojtak rá... aztán persze egészen jól megtanultam később úszni, de számos maradandó - negatív - élményem maradt. A mai napig nem értem, hogyan bánhattak kisgyerekekkel úgy, ahogy akkor. Ha most is így megy, akkor anyuka jól teszi, hogy bemegy megnézni, mi folyik ott.

Én már oviban jártam "vízhez szoktató" órákra, zömében a kismedencében (ott is alig ért le a lábam), de amikor már egész jól ment, akkor átvittek a nagyba. Az edző húzta a fejem előtt a T alakú botot. Bármikor bele tudtam kapaszkodni, ha elfáradtam, félrenyeltem, stb. Általános iskolában már versenyszerűen úsztam, amíg a többiek azzal küzdöttek, amit mondasz. Egyszerűen nem elég egy-két ember huszonix gyerek úszásoktatására és nem is értem ezt hogy gondolják. Nyilván nincs idő kezelni az ilyen egyéni problémákat, mert mindenkinek más van, mindenki máshol tart, le kell tudni a kötelező köröket, a többi meg le van sz*rva. Aki ilyenkor kezd el úszni tanulni, az 90%-ban csak fóbiákat szerez és egy életre megutálja a vizet. Én éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy mire oda jutunk, már legyen egy alapja a gyerekeimnek. A két éves lányomon is látom (és a testvére is így volt ezzel), hogy el lehet érni a biztonságérzetet mély vízben is kellő szeretettel és türelemmel. És az sem baj, ha megmarad mellette a tartása, a tisztelete a víz iránt, vagyis megtanulja a határokat, de azt nem így fogja. Van itthon medencénk, egyik gyerek lába sem ér le, amikor kisebbek voltak, ez szezon elején még félelmet váltott ki belőlük, egy héttel később már karúszóval ugráltak be a széléről, most meg már inkább hagyjuk is... :D A hideg víz meg mint olyan, számukra nem létező fogalom.

Egyébként én ugye úsztam heti 2-3 alkalommal nagyon sokáig, versenyekre is jártam, de a hidegvizet mindig is utáltam. Az ember megszokja, mozog és 5 perc után már nem hideg az, de azt az 5 percet mindig is gyűlöltem. Ez alapvetően nem jelent semmit. A nagyobb gond az, hogy a gyerek félelmein erőszakkal próbálnak úrrá lenni, ami nagyon nagyon nem jó út. Beszélj az edzővel és én is azt javaslom, hogy ha lehet, inkább ne ússzon ott. Fizessétek be egy kis csoportos, vagy egyéni úszásoktatásra, hogy megtanuljon úszni, mert az viszont szerintem nagyon fontos gyerekkorban már.

Nem engedném vízbe, ennyi.

A mi úszásoktatónk is egy kretén volt, mindenki a mélyvízbe kivétel nélkül. Velünk, akik már tudtunk úszni, foglalkozott normálisan, aki nem, az meg a medence-széli párkányon mászkált, de amúgy szrt a fejére.

Végül persze, hogy baleset lett belőle, mert az egyik órán az egyik kissrác lecsúszott arról a szarról, bele a 180-as vízbe - úszástudás nélkül.

A tanárunkat persze nem rúgták ki, még fegyelmit sem kapott. Na, ennyit erről, szóval igen, lehet belőle baj.

Beiratnám a gyereket a helyedben egy JÓ magánúszás-oktatásra. Én anno jártam 3 éves koromtól kezdve - anya döntése volt, mert ő víziszonyos - ahol nagyon következetesen és jól megtanítottak úszni.