Nagyon rossz, ha nem bírok játszani a 2.5 éves kislányommal?
Kislányom születése óta itthon voltam vele, 1 hónapja kezdtem el újra dolgozni. Januárban lesz 3 éves. Mindig odafigyeltem rá, hogy sokat foglalkozzak vele, játszak vele, volt idő amikor túl sokat is, valószínű azt konpenzáltam hogy velem gyerekkoromban senki sem foglalkozott soha. Bevallom annyira hozzászokott hogy játszok vele, hogy egyedül szinte képtelen ellenni. Vannak jobb napok, amikor sokat játszik egyedül, de ez főleg akkor van, ha előre megbeszélem vele, hogy ma dolgom lesz, úgyhogy egyedül kell játszania. Ekkor megérti és tényleg el is van. De csak addig, amíg látja, hogy végzem a feladatokat. Amint leteszem a fenekem a kanapéra picit megpihenni AZONNAL rámrohan, hogy játszunk és nagyon nagyon erőszakos, tényleg szó szerint nem hagy békén. Ha nem játszok vele megsértődik. Bevallom úgy érzem már kiégtem ebben a vele való játékban, pláne amióta dolgozom és kicsit újra egy másik szerepben is helyt állhatok (amit most nagyon élvezek) még nehezebbnek érzem, hogy nyugiban leüljünk a szőnyegre... Lennének olyan játékok amiket szívesen játszanék vele, rajzolás, gyurma, társasok, puzzle stb. Ezeket imádom de sajnos csak én ... ő annyira nem. Őt szinte kizárólag a szerepjáték érdekli másfél éves kora óta és ebben nagyon fejlett is a korához képest. Én viszont azt érzem, hogy ha még egyszer el kell játszanom, hogy egérkének eltört a lába és elvisszük a doktorbácsihoz, kifolyik az agyam a helyéről :'( kicsit inkább ventillálni jöttem most ide, és sorstársakat keresni, nem annyira tanácsokért.
Kérlek írjátok, más is érez-e így?
Nem akarok rossz anya lenni, tudom hogy a játék nagyon fontos neki és hogy azt játszuk amit ő szeret, de egyszerűen nem megy, pár hónapja fizikailag fáj :'(
El vagyok keseredve és bűntudatom van.
Mit tehetnék? Ugye nem teszek ezzel neki rosszat, hogy mostanában passzívabb vagyok?
Köszönöm ha válaszoltok
Szerintem igen,rossz. Ha teljesen megvonod a játékot mostantól, hogy te "kiégtél" (Jézusom,a saját gyerekedtől,akit te akartál,és gondolom, felkészülve vártad testileg-lelkileg-mentálisan).
Minden nap játssz vele! Ha kell,többször rövidebb időt,de játssz!
Most végre nyílik az értelme,lehet csomó mindent tanítani neki.
Gondolj bele abba,hogy neki minden új. Az egész világ!
Menjetek el gesztenyét/makkot szedni! Építsetek tündérpalotát színes építőkockából.
Akármit.
De ne dönts úgy,hogy mostantól le van... Annál jobban fog hisztizni.
Nem az a bajod inkább, hogy úgy éled meg, folyton rajtad lóg és nincs szabadidőd? Lehet, hogy ha megbízhatóan visszakapnál egy napi fix szabadidő-sávot, akkor újra megjönne a kedved a játékhoz?
Mi lenne, ha a házimunkából csinálnátok szerepjátékot? Nem levest főznétek hanem bájitalt, mosogatás közben is lubickolhatnak vízimanók a mosogatóban stb.
13: te pontosan tudod, hogy ezt most szándékosan eltorzítottad... kétlem, hogy bármiből, amit írtam azt lehetne leszűrni hogy én teljesen megvonom a játékot tőle vagy eldöntöttem hogy a kislányom le van szarva. A post arra irányult, hogy kiégve érzem magam és rettenetesen nehéznek élem most meg ezt.
14: de igen, valószínűleg az a legnagyobb baj, hogy nincs semmi szabadidőm. Munka, gyerek, háztartás tulajdonképpen. Nincsenek még itt barátaink se sajnos, idén költöztünk külföldre, úgyhogy senki nincs akire kicsit támaszkodhatnék. (Nekem leginkább feltöltődés a barátnőimmel töltött idő volt mindig) Ha ez meglenne, biztosan újra lelkesebb lennék mindenben.
15: igen erre szoktam gondolni minden egyes nap és ebből merítem az erőt jelenleg. Illetve abból, hogy mennyire hasznos és esszenciális neki a játék
Az enyém december végi, ugyanebben vagyok. Én szoktam neki feladatokat csinálni, amivel elpiszmog egyedül egy darabig, és csak mutogatja, hogy hol tart, akkor egy negyed óra befektetéssel nyerek egy óra csöndet. Vannak youtube videók feladatokról, ha érdekel, elküldöm. Szintén a 14-es második felét alkalmazom, hogy játékot csinálunk minden feladatból, és amikor nincs munkám, akkor ő is túl van egy adag közös játékon. Van játék kávéfőzője, amit csak akkor kap meg, amikor én játszom az én kávéfőzőmmel. Vannak youtubon gyerek tornák/gyerek jógák, hogy csinálni kell a tv-n az ember után a feladatot, abból is szoktam indítani egy részt néha, nem olyan ingergazdag, mint egy mese, és legalább mozog kicsit, amíg én elbújok az egyik szobába nyugizni.
Az enyém amúgy fogócskázni akar egész nap, én vagyok a krokodil, és meg kell ennem őt. Most kezdi el a rajzolás lekötni, hál istennek az engem is érdekel, kerttervező vagyok, úgyhogy ma pl örökzöldeket rajzoltam neki, ő meg mindegyikre rajzolt gömböket, hogy karácsonyfa legyen. :D
Vannak napok amikor jobban megy a "visszavedlés", van amikor kevésbé. Azért is készült a post mert mostanában sajnos a kevésbé dominál :P de valóban igazad van, bele kell adni mindent, mert csak egyszer ilyen kicsik és bizony a gyerekkoruk egy életre lenyomatot hagy.
Jól hangzik ez a YouTube játékos dolog, kérlek küldd el! Köszönöm:)
Amikor túl sok, akkor bírjon ki ő is kicsit többet, nem hal bele, ha néha lerázod. Csak kommunikálj nyíltan. Nagyon szeretlek téged, de most picit szeretnék lepihenni, addig foglald el magad csendben a szobádban. Beállítom a telefont csipogni, amikor hallod, hogy csipog, akkor újra jövök veled játszani. Szerintem ez nem rossz szülőség.
Itt van egy pl, de millió ilyen van. Azt írtam be, hogy montessori activities for 2 year olds, de nem feltétlen kell montessori, csak én onnan ismerem ezeket, amikor még pici baba korából nagyon bele voltam ebbe bolondulva. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!