Nagyon rossz, ha nem bírok játszani a 2.5 éves kislányommal?
Kislányom születése óta itthon voltam vele, 1 hónapja kezdtem el újra dolgozni. Januárban lesz 3 éves. Mindig odafigyeltem rá, hogy sokat foglalkozzak vele, játszak vele, volt idő amikor túl sokat is, valószínű azt konpenzáltam hogy velem gyerekkoromban senki sem foglalkozott soha. Bevallom annyira hozzászokott hogy játszok vele, hogy egyedül szinte képtelen ellenni. Vannak jobb napok, amikor sokat játszik egyedül, de ez főleg akkor van, ha előre megbeszélem vele, hogy ma dolgom lesz, úgyhogy egyedül kell játszania. Ekkor megérti és tényleg el is van. De csak addig, amíg látja, hogy végzem a feladatokat. Amint leteszem a fenekem a kanapéra picit megpihenni AZONNAL rámrohan, hogy játszunk és nagyon nagyon erőszakos, tényleg szó szerint nem hagy békén. Ha nem játszok vele megsértődik. Bevallom úgy érzem már kiégtem ebben a vele való játékban, pláne amióta dolgozom és kicsit újra egy másik szerepben is helyt állhatok (amit most nagyon élvezek) még nehezebbnek érzem, hogy nyugiban leüljünk a szőnyegre... Lennének olyan játékok amiket szívesen játszanék vele, rajzolás, gyurma, társasok, puzzle stb. Ezeket imádom de sajnos csak én ... ő annyira nem. Őt szinte kizárólag a szerepjáték érdekli másfél éves kora óta és ebben nagyon fejlett is a korához képest. Én viszont azt érzem, hogy ha még egyszer el kell játszanom, hogy egérkének eltört a lába és elvisszük a doktorbácsihoz, kifolyik az agyam a helyéről :'( kicsit inkább ventillálni jöttem most ide, és sorstársakat keresni, nem annyira tanácsokért.
Kérlek írjátok, más is érez-e így?
Nem akarok rossz anya lenni, tudom hogy a játék nagyon fontos neki és hogy azt játszuk amit ő szeret, de egyszerűen nem megy, pár hónapja fizikailag fáj :'(
El vagyok keseredve és bűntudatom van.
Mit tehetnék? Ugye nem teszek ezzel neki rosszat, hogy mostanában passzívabb vagyok?
Köszönöm ha válaszoltok
válasza:
válasza:1: köszönöm :)
2: De épp ez az, hogy nem csak akkor szeretném hogy egyedül játsszon ha dolgom van (azt ő is megérti) hanem egyszerűen csak hadd legyek már el magamnak nyugiban egy kicsit. Külföldön élünk, nincs senki aki néha pár órára vigyázna rá, munkából egyből érte megyek a bölcsibe és onnantól kezdve este elalvásig 5 percenként az megy, hogy " anya játszunk, anya játszunk, anya játszunk? " :(
Valószínű egyébként igazad van és tényleg túlpörgöm ezt mert már előre azon agyalok h nem akarom hogy nagy korában arra emlékezzen hogy anya mindig fáradt volt, anyának mindig más dolga volt stb...
válasza: válasza:Szerintem nincs ember, aki élvezi azt, amikor monoton módon mindennap ugyanazokat a játekokat kell játszani a gyerekkel órákon át. Nekem két fiam van, a kisebbik még itthon, és bizony néha már fáj, annyira unok leülni autózni meg szerepjátékozni.
A nagy most ment szeotemberben, egy megváltás volt, mert ő aztán tényleg nyúzott már. Sokszor azt éreztem, elsírom magam, ha megint le kwll ülnöm játszani, annyira unom 😅
Még egy gyereket nem is vállalnék, emiatt sem, mert imádom őket, de nem bírom ezt a mojnotonitast.
válasza: válasza:Most azért is nehezebb, mert állandóan esik az eső és így kevesebb lett a kinti program; többet ülünk itthon. Nyáron nagyon sokat jöttünk-mentünk, játszótér, programok, akkor úgy gyorsabban , tartalmasabban eltelt a délután.
6: nálunk részben emiatt is várat még magára a kistesó, brutál lehet egymás után vagy paralell ezt két kicsivel végigtolni. Azért hosszú távon tényleg nem csoda, ha kiégéshez vezet, akármennyire szereti imádja őket az ember, egy felnőtt embernek nem elégíti ki minden igényét az hogy a picivel foglalkozzon, játszon egész nap. Néha nagyon jót tesz egy kicsit szerepet váltani, nő, feleség, dolgozó nő... csak így tud szerintem az ember visszatalálni önmagához, ha újra több területen/több szerepben ki tud teljesedni
válasza:Nézz körül a pinteresten, rengeteg "busy box" vagy "silent box" ötlet van. Vennék egy tojásidőzítőt, keresnék minden napra ilyen játékötletet, és 10 perc közös pompom válogatás után azt mondanám, hogy most van a csendesidő vagy önálló idő vagy amit akarsz, és te a kanapén pihensz míg az óra nem csörög. Az első héten 10 perc, ha megy, lehet növelni.
Az szerintem normális, hogy a napközbeni szeparáció miatt (vagy nem bölcsis ha dolgozol?) jobban igényel délután. Nekem az első héten minden nap egy órát volt ölben a fiam ovi után.
A mondókázást, lovagoltatós játékokat stb. próbáljátok ki, hátha az leköti a szerepjáték helyett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!