Mióta elkezdte a lányom az elsőt teljesen kifordult magábol. Mit tegyek?

Attól, hogy jól megy és hogy tud olvasni, még megterhelő, hidd el.

Ők még ilyenkor fél lábbal az oviban vannak. Rengeteg új szabályt kell megtanulni és betartani minden nap, egész nap szinte. Sokkal kötöttebb, mint az óvoda volt. Ráadásul megterhelő, még ha ügyes is. Egyfolytában új tudással bombázzák a kis agyát, rengeteg ingerrel találkozik. Csoda, ha elfárad és otthon kiereszt? Valószínűleg azért csinálja ezt, mert az otthon, a család egy biztonságos közeg, ahol tudja, hogy önmaga lehet miután egész nap szabályokat tartott be, rengeteget ült, tanult, figyelt, jól viselkedett (iskolai magatartásáról nem volt szó, így feltételezem).

A másodikos keresztlányom is ilyen volt tavaly, nehezen szokta meg a terhelést. A pofozkodás nem megoldás. Esetleg valami sport, hogy kikapcsoljon és mozgásba fektesse az energiát? Kinti játék?

Beszélgetsz a tanítójával is, több szem többet lát.

Remélem, hamar megoldódik!

Egy tanító

Hiába okos, az iskola egy sokkal kötöttebb forma. Ott sokat kell ülni, nyugton, nem beszélhet csak ha jelentkezik stb stb. Ovi után ez egy nagy váltás, 1 hónapja iskolás még csak, bekell szokni. Ráadásul az, hogy tud olvasni (ami szuper) hozza magával, hogy unalmas is 🤷🏼‍♀️. A többi betűket tanulgat, neki meg ott kell csendben ülnie, amíg a többi próbálja megtanulni. Frusztráló egy helyzet tud ez lenni egy kicsinek. Nyilván ne a macskát meg másokat bántson! De ezt valahol lekell vezetnie, amiben nektek kell őt még segíteni. Beszélj a tanítóval ő lát-e valamit? Ott hogyan viselkedik? Milyen az osztályközösség?

Az enyém másodikos, sokszor itthon azért "nem tud nyugton ülni", mert egész nap az iskolában nyugton kell lennie, azt a sok energiát meg valahol kikell adnia. Nálunk ez a sport, heti 2x hordom edzésre suli után, itthon meg azokat is gyakorolja plusz sokat vagyunk kint, hogy lemozogja az energiákat és közben tud csacsogni a sulis dolgokról is.

"folyamatos stresszben élünk miatta"

Ő meg miattatok és főleg az iskola miatt.

Magántanuló lehetne pl.

Értem, tehát terrorban tart titeket egy mini állatkínzó. Két felnőtt embert. Én a helyedben azért kivizsgáltatnám, mert az első osztály annyira azért nem megterhelő, hogy egy agresszív gyerek terrorizálja az egész családot. Legalább is a gyerekek 99%-a nem lesz attól agresszív, ha elkezdi az iskolát.

Mondjuk nálunk egyszer ütné meg a macskát...

Megpróbálok tapasztalatból írni, mert a második lányomnál ugyanezt éltük meg tavaly.

Katasztrófa volt, de tényleg.

(Hozzáteszem, BTMN-es ráadásként.)

Na, meg ahogy iskolába került, elkezdett nagyon csúnyán beszélni. Mellette szintén idegbeteg volt, ordított, stb.

Próbáltam vele tanulni, akkor is sikoltozott, hisztizett.

Egy ideig napközibe volt, de ott sose fejezte be a leckét. Inkább hazahordtuk.

De kínlódtunk nem keveset.

Igazából csak az idő segített, úgy a 2.félévre kezdett jobb lenni a helyzet.

Ennyi idő kellett ahhoz, hogy felvegye a ritmust, belerázódjon.

Most másodikos, sokkal könnyebb volt az évkezdés.

Egyrészt mert könnyebben alkalmazkodott, tudta, mi vár rá, másrészt már nem volt ugye ismeretlen a közeg, lettek barátai stb.

Napközis, lecke mindig kész van, értékelése is javult.

Tudom, hogy nehéz, de kitartást kívánok!