A 1,5 éves gyerkőcök mindenkinél csak az anyukához bújva tud elaludni?

Mint ahogy látod a saját példáidból (nővéred nevelése kontra kolléganőd nevelése), ahány ház annyi szokás.

Ahány család, anyuka, annyi nevelési módszer, elképzelés, megvalósítás.

Az én gyerekem 15 hónapos koráig mellen aludt el, de onnantól, hogy leválasztottam elalszik egyedül, most 17 hónapos.

Az enyém 3 lesz, este mindig én altatom (egyébként szoptatva de nem tart 2-3 órát, általában fél órán belül elalszik). Nappal lehet mással is, apával, nagyival, nagypapával (őket ismeri eléggé hozzá). Ritkán alszik el mással, esetleg a babakocsiban ha nagyon fáradt.

Ha tényleg minden nap 2-3 óra az altatás, nem csak néha ha valami extra van, akkor elgondolkodnék, hogy valami gond van. Ugyanígy ha tényleg nincs távol fél óránál többet az anyjától, ott nagyon nem mindegy az ok, jelezhet gondot de nem feltétlenül.

Az én fiam a kezdetektől cicin aludt el, de utána betettem a saját ágyába (ami velem egy szobában van), ahol végig is aludta az éjszakát pár hetes-hónapos korától.

Jelenleg 22 hónapos, este még mindig szopik, de már nem mindig alszik el rajta, viszont olyankor is beteszem az ágyába, és elaltatja magát (lyukat beszél a hasamba, míg ki nem dől 😀).

Hagyjuk ezt a saját ágyban alvást.

Fiam két éves, velem és a férjemmel alszik, nem tudom mi a rossz ebben(tudom, nem tudunk szexelni, de amúgy tudunk, ja)

A két éves fiam egy éjszakát volt nélkülem, egy hétig én nem bírnám nélküle

Nálunk senki sem viszi a játszótérre, rajtam és a férjemen kívül.

Amúgy ha nem a te gyereked nem mindegy, hogy a testvéred hogy neveli?

Törődj magaddal ne velük.

Màsfèl évesen mellen aludt el a gyerekem. Nem is próbaltam ilyen kicsin, hogy más altassa.

Ha òràkig tart az altatas, akkor vagy nem fàradt mèg a gyerek, vagy valami zavarja. Nekem akkor is csinàlt ilyet, mikor cici nélkül pròbàltam altatni, de ő erre mèg nem volt kèsz.

Két fontos tanulság: nagyon sokszor hülyeség, amire azt mondják, így vagy úgy kéne már lennie. 6 hónaposan át kellene már aludnia az éjszakát, egy évesen el kellene választani, másfél évesen egyedül kellene elaludnia. Egy frászt. Úgy kellene, ahogy a családnak az megfelel. (És persze most nem a tényleg fontos mozgásfejlődési stb. mérföldkövekre gondolok, hanem a megalapozatlan elvárásokra, amiből rengeteget hallani.)

A másik meg hogy nem hasonlítgatjuk a gyerekeket egymáshoz. Az egyik az első naptól átalussza az éjszakát, a másik háromévesen se. Mindkettő lehet normális (de lehet kóros is: újszülött lehet sárgaságtól aluszékony, a hároméves meg lehet, hogy valami zavaró külső hatás miatt ébred).

Nincs két egyforma gyerek.

Lányom 1,5 évesen: beraktam az ágyába, simogattam picit, majd befordult és aludt.

De ez se volt mindig így: korábban voltak időszakok, amikor órákig kellett rázni a popóját és 1,5 éves kora után is jött még bőven nehezebb időszak altatás terén.

Pl: 2,5 évesen, amikor érte egy fogtrauma egy esés következtében. Hát bizony újra csak ölbe véve tudtam elaltatni. Fél év volt mire túljutottunk rajta, addig fokozatosan próbálkoztunk.

De tudod mit? 8 évesen is kellünk ahhoz, hogy elaludjon. Az a rituálé, hogy lefekszik, leülök/lefekszek mellé, dumálunk a napjáról a sötétben, majd befordul és alszik.