Mikortól sétált melletted úgy a gyereked, hogy nem szaladt el és nem kellett fognod a kezét?

A nagy 5 éves. Ő sosem rohangált el, ha elengedtem akkor sem.

A kicsi szeptemberbe lesz 3, ő kb 1-2 hónapja

2 éves az én fiam is, általában szépen jön mellettünk. A kezünket nem akarta eddig soha megfogni. Általában jöhet mellettünk simán, de ha zebrán megyünk át, vagy parkolóban fognia kell. Most talán 2-3 hete már erre is hajlandó.

Nem mondom, hogy sose akar más felé menni de többnyire azért szót fogad. Ez a kézfogós dolog volt, ami miatt sokat hadakoztunk eddig.

6: agytröszt, nem azt mondta az 5ös hogy nem is fogták meg a kezét, hanem hogy magától nem akarta.

Az meg nettó hülyeség hogyha meghal a gyerek, vissza kell fizetni a csokot. A csokot csak a meg nem született gyerek miatt kell visszafizetni vagy válás esetén.

1,5 és 4 évesek a lányaim, mindkettő esetében az a megoldás, hogy mikor-milyen kedve van. Van, amikor a 4 évesnek éppen rossz hangulata van, nyűgös, fáradt, mittudomén mi baja van, belebújik a kisördög, és akkor richtig nem azt csinálja, amit kéne, olyankor nem hajlandó nyilván a kezem sem megfogni, inkább leül a zebra közepén, és akkor vonszoljam. Máskor meg, mint egy kisangyal, szépen sétál mellettem, magától nyújtja a kis kezét, de ha nem fogom, akkor sem szalad el, hanem szépen tartja a tempót, csicsereg, beszélgetünk, meséli a kis világát, kérdezget, stb.

A kicsi meg alapból kézfogás-ellenes, de ő nagyon matrica típusú, szóval ő ha jön gyalog, akkor mellettem/körülöttem jön, nem szalad el. Általában. Nyilván még ő is megbízhatatlan ilyen szempontból, főleg ha a két lánnyal együtt sétálunk, mert beviszik egymást a rosszba, az egyik elkezd futkározni, a másik egyből követi, de alapvetően a kicsi is olyan, hogy ha éppen jó kedve van, akkor szépen jön mellettem, máskor meg inkább beültetem a babakocsiba (mert még mindenre felkészülve inkább viszem magunkkal), mert különben baj lesz.

És ez így volt, mióta önállóan járnak. A nagyot tanítgatni úgy szoktam, hogy ha nem fogad szót, akkor bizony visszafordulunk/elveszem a rollerét/valami más szankció van, amitől megtanulja, hogy most nem viccelek. És mindig, mindig mondogatom neki, hogy ez most veszélyes, így-úgy kell közlekedni, hogy mindenki biztonságban legyen, előre szólok, hogy most forgalmas út jön, legyen szíves megfogni a kezem inkább, várjon meg a sarkon akkor is, ha előre szalad, és ha nem vár meg (szerencsére nyugodt, kertvárosias környéken lakunk, kicsi a forgalom) akkor jönnek az előbb említett szankciók. Ha nem opció a visszafordulás, mert pl oviba megyünk, akkor jön a vasmarok, megfogom a csuklóját, és úgy megyünk, ha akarja, ha nem. Aztán persze elkezd sírni, ellenkezni, akkor kicsit leguggolok hozzá, megszeretgetem, megnyugtatom, elmondom neki megint, nyugodtan és kedvesen, hogy mit miért akarok, és amikor lecsillapodott, akkor máris együttműködőbb. De ez az ő személyisége, vele ezt így lehet csinálni, ez működött nála kisebb korában is, még amikor nem beszélt, akkor is, de ez tuti, hogy egyéni, szóval ezt nem mint örökigazságot mondom neked, hanem csak a válasz a kérdésedre, hogy hogyan tanítottam meg. Mert már amúgy nála az arány az inkább ilyen 95%-5% a szépen mellettem sétálás javára. A kicsinél még 50-50, de hát ő még csak 1,5 éves, nem is várok mást :D

6-os válaszoló, pont te vagy itt az agysebész....

Azt írtam, nem akarta megfogni, ebből volt a hadakozás. Mert én ebből nem engedek, olyan helyen, ahol bármi veszély van, meg KELL fognia és kész.

Most már eljutottunk oda, hogy szólok, és már meg is fogja a kezemet.