Ha értékelni kellene, szerintetek mennyire egyszerű ma kisgyermekes szülőnek lenni?

5/10-re szavaztam, mert igenis, meg nem is. De azért kitérnék mégis a nehézségekre. Nekünk még nincs gyerekünk, de van sok kisgyermekes a környezetben. És azt látom, hogy a világ összes pénze sem elég néha, hogy mindent megadj a gyereknek, ez már alapból egy stresszforrás. Az első két évben az anyukák minden idejüket és energiájukat a gyerekre kell fordítsák, ami nagyon sok türelmet és kitartást igényel. De maga a tervezés is már nagyon nehéz, mi mindketten már bőven 30 felett vagyunk, de még jelenleg sem tudunk a párommal nekivágni, csak talán jövőre. Mindkettőnk munkahelye nagyon stresszes, ami semmi esetre sem szerencsés a teherbeesésez. És neki még terhesen is kell majd dolgozni, ami megint nagyon nehéz 35-36 évesen. És ez még csak az indulás, a későbbiekről nem is beszélve. Lehet, hogy alábecsültem az 5/10-et

Munkahely miatt nagyon nehéz. Alig van hely, ahová felvesznek, így tűrni kell, akármilyen szar is a hely. Kisfiam szerencsére nem beteges fajta, de ha megyek vele táppénzre egy évben 2-3-szor pár napra, már hívnak a munkaügyisek, hogy mégis hol vagyok és mikor megyek dolgozni. Pedig rengeteg munkatársam van, akik saját magukkal járnak táppénzre, akár havonta is, úgyhogy nem érzem jogosnak, hogy engem hívogatnak. Aztán szabadságra alig akarnak elengedni 1-1 napra is. Most van 4 hetes leállás az oviban, csak 1 hét szabadságot kaptam, 1 hetet az apja, 1 hetet lesz anyámnál és fogalmam sincs, hogy lesz megoldva még 1 hét. Utána nyári ügyeletbe megy sajnos egész nyáron.

Mindig is nehéz volt és sz@r, csak most több az eljárás a külvilágtól. A feladat, hogy elhitesd magaddal, hogy ez igazából könnyű és megéri.

Segítség nulla, elvárások, kötelezettségek az egekben. Szóval nem igazán egyszerű.