Rémes kétéves, avagy hogyan éljem túl a dackorszakos szeparációs szorongást?

Ha nem vesz levegőt, mert úgy üvölt, a szájába kell fújni. Orvos mondta a kórházban. Nem lelocsolni kell.

Másrészt megértelek, a fiam is 2 éves, brutálisan ki tud bővülni. Neki is csak én vagyok jó. Ha pl éjszaka az apja a közelébe megy, úgy üvölt, hogy alig kap levegőt.

Bölcsiben szintén szófogadó, ügyes, okos. Itthon is, csak itt mer önmaga lenni, és kiadja magából a feszültséget.

Én igyekszem vele nagyon sokat kint lenni. Kint jobban le tudom kötni, mint bent. Amúgy meg ez egy ilyen időszak, és túl kell élni. Mást nem tudsz. Tudom, hogy baromi nehéz türelmesnek lenni. Nekem se sikerül mindig. Nálunk olyankor az vált be, hogy ha nem hagyja abba, hogy fogom, leültetem egy székre vagy fotelba, és megmondom neki, hogy akkor most egy kicsit megnyugszunk mindketten. Nem szólunk egymáshoz, majd ha elmúlt a cunami. Általában 2 perc és már jön, hogy játsszunk. :)

Ki kell tapasztalni, nálatok mi válik be. De egy biztos: ha te is kiborulsz, az csak olaj a tűzre. 😅

Mi lenne ha kipróbálnád hogy nem küldöd bölcsibe, nagyszülőkhöz apás programra hanem vele vagy mert erre van igénye? Nem is értem, terhes vagy minek van egyáltalán bölcsődébe hiszen úgyis otthon vagy.

A gyerek érzi a lepasszolást és ez bizonytalanná teszi. A gyereked nem rémes hanem frusztrált és bizonytalan, szorongó. Érzi a változást de nyugtatás helyett el van távolítva mellőled. Gratulálok. Már most vinném pszichológushoz mielőtt nagyobb kárt teszel benne.

igen, ez a dackorszak...

Nekem 2,5 éves a lányom, kb 1 éve tart.

Tök normális idegérési folyamat.

Ő is lilulásig ordít, taknya-nyála egybefolyik, órákig kitart. Ennek ellenére eszembe nem jutott locsolgatni, szobájába zárni.

Van egy 5 éves tesója, ő pont akkor volt benne ebben, amikor terhes voltam. Pokoli nehéz volt. De őt sem locsolgattam, zártam be.

"Még azt hozzátenném, hogy bölcsis a kisasszony, ahol olyan szófogadó, hogy nem hittem a szememnek. Gyönyörűen eszik, nem szaladgál el, egyedül alszik el, nyugodt és soha nem őrjöng. Ez tényleg az anyukáknak szól akkor?"

Ez teljesen normális, logikus. Ott jónak kell lenni, az otthon védett közegében meg kiadja a felgyülemlett streszt.