Anyukák tényleg komolyan gondoljátok ezt a mondást ha a helyzet meg kívánja?

Az ösztönök valóban elég erősen működnek. Ha pl lenne valami pedofil állat, aki a kislányaimra fenné a fogát, és netalán a fantáziáján túl is lépne, elkezdené őket molesztálni, taperolni, elrabolná vagy neadjisten meg is erőszakolná bármelyiküket, hát gondolhatod, hogy simán utánamennék egy baltával. Mondjuk az apjuk is, szóval ez nem feltétlenül anyai ösztön :D

Az utcában, ahol megyünk óvodába, van egyetlen kutya, aki folyton őrjöngve, ugatva-morogva esik a kerítésnek, amikor elmegyünk előtte. Van 30 másik kutya az útvonalon, de ez az egyetlen ilyen bolond jószág. Szeretem az állatokat, nekünk is van cicánk, ha nagyobb kertünk lenne akkor kutyánk is lenne, de ezt az állatot néha olyan szívesen vágnám orrba, amikor a gyerekek láthatóan megijednek tőle és látom a 1,5 évesen, hogy már előre húzódik a babakocsi oldalába, amikor közeledünk ennek a kutyának a kerítéséhez, mert fél tőle, hogy arra szavak nincsenek. Oké, nem ember, csak egy kutya, de nem is bánt minket, csak megijeszti a lányokat, aztán mégis olyan indulat van bennem tőle, hogy néha magamra sem ismerek.