Mi a legaranyosabb (legviccesebb) dolog amit mondott a gyereketek és szakadtatok a röhögéstől?

Egy néni sétáltatta a kutyáját, 2 éves lányom:

Anya, nekem is kell zsinórkutya!

16 hósan:

- Kicsim, ne csak a töpörtyűt egyed, kenyér is jár hozzá!

mire ő rámnéz egy pillanatra elgondolkodva, aztán egy falatkát felcsippentve és a tányér szélén sétáltatva: - Ta-pa! Ta-pa!...

18 hósan:

- Mi van a kezedben kicsim? Szösz-mösz?

- Nem. Kosz-mosz!

szintén 18 hósan: nézegeti az öccsét miközben az éppen szopizik, félhangosan mormog:

- Iszik. Tejet iszik. Botika... hmmm... tejet iszik Botika. BOCIKA!

20 hónaposan, a nagyijával csinálta meg először (aztán többször hasonlóképp velük is, csak más tárgyakkal, változatos kontextusokban...)

- Mamika, mamika, gyeje! Csöjög tejefonod!

/anyám kicaplat az előszobába, a csajszi a sarkában liheg. Anyám belekotor a táskájába, nézi a mobilját/

-Dehát nem is hívott senki!

- HAHA! Becsapódtál!

21 hósan:

Éppen tisztába tettem az öccsét, és hogy eltereljem a fregolira mászás remek ötletéről, kérdezgetni kezdtem, hogy hol laksz, hogy hívnak, apát, anyát (mindenre teljesen jó választ adott), tesódat...?

- Botibaba! Józsaszín Botika!

- Micsoda? Rózsaszín?

- IGEN!

- Hm. Nem inkább Bene Boti?

- NEM! Józsaszínű Boti!

- Biztos vagy benne?

- Anyucika, belül mindenki józsaszín! Nem tudtad?

/itt majdnem fennhangon röhögtem, de sikerült kitartanom/

- Ez igaz, de ezek szerint te is rózsaszín vagy belül, mégse így hívnak, hanem xy-nak.

- Igen, de ő belül nagyonsokkal józsaszínűbb, sokszor síj és látni belül hogy nagyon! Én keveset síjok és csak kicsit vagyok józsaszín, mejt nem látod!

24 hósan:

/anyámmal alkudoznak a cumi használatáról/

- Olyan csúf vagy vele, hogy nem is nézek rád! Inkább vedd ki!

- Nem. Menjél ki a konyhába mama és ne nézz! Nem viccelek!

Szoba közepén állva keresi a cumiját:

Szerintem hová tettem?

A legutóbbi, a férjemmel összeszólalkoztunk a kocsiban, erre ő beállt egy parkolóba, kiugrott a kocsiból, hogy akkor ő busszal megy haza. Én átültem, a buszmegállóban utolértük, ő beszállt az anyósülésre. A kisfiam kérdezte tőle, hogy miért szállt ki? Férjem mondta, hogy busszal akartam hazamenni. Erre a fiam:

Na és mi történt apa? Nem jött a busz?

Még nem volt csak 22 hónapos körül. Nem szoktunk előtte káromkodni, de néha kicsúszik.

Sétáltunk az utcán, elbambult és elesett a homokon. Csupa homok lett a ruhája, a kis keze. Felállt, összehúzott szemöldökkel végignéz magán és megszólal:

- Basszus!! De elestem!!

Most múlt két éves a lányom. Autóval mentünk, hirtelen kellett fékeznem, megszólalt hátul: Jaaaj, asztapaszta!

Kedvencem, mikor énekli: Bóbita táncolik, kömbe angyalik...

Nagyon jóóóóóóóók ezek a dumák :) Már könnyesre röhögtem magam :D :D

Tegnap esti szösszenet, pizsire öltözés közben.4 éves kisfiam elmélkedik hangosan, közben megáll a keze öltözés alatt:

"Anya, te lány vagy? Vagy már néni vagy? Jaaaa, nem te, nő vagy"- és folytatja az öltözést.

Vigyorogtam utána mint a vadalma :) :)

A kisfiam nagyon szereti a májkrémes kenyeret.Mondogattuk neki, hogy annyit eszik belőle, hogy a fülén jön ki.

Egyszer séta közben piszkálja a fülét.Kérdezem tőle, hogy mi a baj viszket?

-Nem, anya, csak a májkrémet szedem ki belőle!!!

Beletelt pár percbe mire rájöttem, miért mondja...

:)