2 kicsivel otthon hogy néz ki az ovis nyári szünet?

Nem emlékszem pontosan, mert rég volt, de egy biztos, marhára örültem, hogy nincs óvoda, és nem kell a nemlétező rutinunkkal odaérni időben napi 2x. :)

Pár dolog rémlik, főztem ebédet, délben altattam a nagyobbat, igyekeztünk legalább 1x elmenni sétálni egy nap, de a középső 2 éves, és a legkisebb 4 hónapos kora után jártunk délelőtt babás foglalkozásokra is ősszel.

Az esti rutin úgy nézett ki, hogy 6-kor fürdettem a kicsit, 7-kor a többit, utána vacsi, 8-kor fektettem a picit, amikor már volt napirendje, és 9-kor a többit.

Persze voltak nagyon hosszú napok is, de összességében szép idők voltak mindkétszer.

Te valamit nagyon benézel 3-as válaszoló.És igen igazad van, tényleg gyűlöltem a tehetetlenséget,a kirekesztettséget(ezt a mai napig),de ennek ellenére megtettem minden tőlem telhetőt, de a gyerekem beteg/sérült,és mindenhol falakba ütköztünk, semmilyen segítséget nem kaptunk,beszólogatást, megmondóembereket(olyat mint te)annál többet.És de,igenis tudniuk kell a friss anyukáknak,hogy ki lehet és kell mondani, ha baj van,mert VAN megoldás, hogy időben kapjanak segítséget,nem úgy mint mi.Könnyű úgy pofázni,ha nem vagy a másik cipőjében.

És igazából sosem a gyerek állapota(hisz az egy tény,ebből kell kihozni amit lehet),ami kétségbe ejtő,és elkeserítő,hanem az elszigetelődés, a kirekesztettség,mintha egy teljesen másik dimenzióban kellene léteznünk,de közben meg muszáj integrálódnunk hisz dolgoznunk ennünk léteznünk kell valahogy.A másik az anyagi ellehetetlenülés.

4, sajnálom, viszont ez a válasz nem hasznos a kérdezőnek, mivel két gyerekes szülőket kérdezett, és ne hasonlitsd össze a két szitut.

Neked, egy sérült gyerekkel nyilván nehezebb mint másnak.

6, én sem rosszbol írtam, de nyilván neked nehezebb( ezt nagyon sajnálom, tényleg, és le a kalappal előtted)

Pont az ilyen 3-as válaszolok miatt írtam, mert belekotnek meg a szarba is

Hú, én nagyon vártam, végre nem voltak azok a kimondott kötöttségek, reggeli hisztik:D, nem kellett kapkodni stb…

nekem elég koránkelő gyermekeim vannak, ha volt kedvünk lustálkodtunk, rengeteget olvastunk tavaly, most imádják a könyveket, de volt olyan is, hogy 9-kor már játszótérre mentünk. Szinte minden délelőtt kint voltunk, sétáltunk, vízpartra mentünk, játszótérre.. 11-kor haza, ebéd, enyémek aludtak jó 2 órát délután, uzsi után udvar, addigra volt árnyékunk, medence, rengeteg kinti játék, de közel a Duna, heti többször mentünk, nagy séták, játszóterezések… Persze voltak lazább napok is, amikor mindenki arra vágyott, hogy a hűvös szobában legyen… nagy sláger volt a gyurma, a lego, kirakó. Szomszédaink is át szoktak jönni, barátnőmék is.

8 után aludtak, mint a bunda.

Természetesen nem kell elképzelni a totál álom idilli helyzetet, voltak nyűgös napjaink is, vitákkal, hisztivel, azok hosszabbak, volt h 10-kor már az estét vártam, de átvészeltük, összességében nagyon klassz volt.

Most is nagyon várom, a lányok is, pozitívan állok hozzá, jó lesz egy kicsit kiszakadni a mókuskerékből.