Hogyan kell ezt kezelni? (Irigy kisgyerek?)

Ebben a korban a gyerekek szeretnek irányítani játékból, szeretik érezni, hogy náluk van a kontroll (mivel ugye nem ez az alap). Nem értem, játékból miért ne lehetne úgy, ahogy ő szeretné, neked mint felnőttnek nem teljesen mindegy? Semmi irigység nincs ebben, egyszerűen szeretné ő diktálni a szabályokat abban a pár percben, mivel amúgy egész nap ő veti alá magát a szabályoknak. Tényleg nem értem, ezen mi a kiakasztó :D

Nekem is 4 éves gyerekem van egyébként, és az a kedvenc játéka, hogy ő az óvóbácsi, én meg a gyerek, és ő mondja meg nekem, mit csináljak. Abszolút normális fejlődési/életkori sajátosság.

Kiegészíteném a 2-es válaszoló válaszát, hogy például az ABA terápia első része a kapcsolódás, amikor mi kapcsolódunk be a gyerek játékába, és nem vesszük át az irányítást.

Én őszintén nem értem, hogy ilyenkor miért nem tudod megkérdezni, hogy oké,zsófi, akkor én melyiket használhatom?

A kommunikáció nagyon hasznos tud lenni.

Ne haragudj, de a kisgyerekkel való játszás nem arról szól, hogy te mit szeretnél megnézni. :D Főleg, ha az ő játékairól van szó.

Ha feltétlenül meg akarod fogdosni a játékait (ezt se teljesen értem, hogy miért, miért nem hagyod, hogy ő adja neked oda, amit szeretne? de oké), akkor is ugye az úgy zajlik, hogy "Zsófikám, megnézhetem ezt a...?" és megvárod, mit válaszol. Ha engedi, engedi. Ha nem, akkor azt tiszteletben kell tartani, az ő játéka.

De én esküszöm, az egész helyzetet nem értem. Nem egy veled egyenrangú felnőttel játszol egy társasjátékot, aminek szabályai vannak, hanem leülsz egy kisgyerek mellé a földre és - ha szeretné - csatlakozol a játékába, amit ő irányít. Amit te elvársz, az nem ez a korosztály és nem ez a szituáció.

#2

kérdező, most már muszáj megkérdeznem, te hány éves vagy?

#2 és #6 voltam

Fura ezeket a válaszokat olvasni, nekem sem a négyévesem nem volt ilyen soha, sem a kétévesem. Sőt, a tesóm gyerekeivel is cserélgetik egymás között a játékokat, egyik sem egy irigy kis szörnyeteg. Jó, mondjuk mi az elején elfojtottuk ezt a marhaságot, aki úgy van vele, hogy ez a normális annak nyilván ilyenek a gyerekei.

Szerencsére én sem voltam/vagyok soha irigy és nekem az a természetes, ha más sem az.