Szokott ovis gyereketek hàlàtlan ,elègedetlen lenni? (pèldàul nem örül valaminek legyen az játék vagy finomság vagy bármi más)

Nem mondanám hálátlannak, egyszerüen nem érdekli per pillanat. Volt, hogy kapott játékot, hónapokig porosodott aztán egyszer csak neki fogott vele játszani.

Nem beszélünk halatlansagrol ebben a korban. Egy ovis gyerek nagyon pici még, ami a szívén, az a száján. Attól imád téged, meg mást is szerethet, aki adja neki az ajándékot, de ebben a korban még nem játszák el, hogy tetszik nekik, ami amúgy nem, hogy te, vagy bárki oruljon.

Óvodás. Ami a szívén, a száján.

Biztos volt, de nem tudnám felidézni illetve egyáltalán nem jellemző. Este például mindennap megbeszéljük hogy volt a legjobb dolog a napban, miért lehetünk hálásak aznap (nem vagyunk vallásosak)

Persze, hogy van olyan, hogy nem örül valaminek. Még jó :D

Naná. En is szoktam.

Az én gyerekem nem sokra tartja a tárgyakat. Sok rokon nem érti meg, hogy a gyereknek nem a havi egyszer hozott szrok az érdekesek, hanem ha végre játszanának is ővele. Mert nálunk mindenki csak jön-megy, hozzávág valami műanyag vacakot de fogalmuk sincs, milyen jól társasjátékozik, labdázik és jó a szituációs játékokban. Tehát MINŐSÉGI IDŐ a szeretetnyelve, nem az ajándék. Ettől még nem lesz hálátlan, ha a kapott babát berakja a sarokba. Itt az a baj, hogy a körülötte élők nem ismerik a gyerekemet és fogalmuk sincs, minek örülne.