Ha jövünk el valahonnan nem akar jönni és le áll hisztizni, visítani, csapkod... Ezen hogyan tudnék változtatni?

11!

Aha...megnézném én,hogy nevelnél egy autista gyereket...

Egyáltalán van halvány fogalmad róla,hogy a mindennapokban ez hogy néz ki? Hogy mennyire kell határozott és következetes szülőnek lenni vele? Hm?

Hidd el,én sem így képzeltem! Tudod,azt szoktam mondani az ilyen embereknek,mint te,hogy ki lehet próbálni. Vidd el egy hétre, mozduljatok ki boltba, állatkertbe,vidámparkba! Vagy akár csak egy játszótérre. Majd meglátod.

Nem én akartam elvarázsolt gyereket,de ilyet kaptam! Ebből kell kihoznom a legjobbat.

És sikerült is! Mert mindenki csak dicsér,óvónő,tanító! Engem is és a gyereket is!

És hogy te is értsd: nem az érzelemkifejezést tiltom meg,hanem azt a viselkedést,amit akkor csinál,ha nem akar hazajönni. Mert ha indulunk,akkor indulás van.

Ezt nevezik következetességnek. Nevelésnek.

Sajnos őt csak ilyen határozottan lehet irányítani. És ez a cél.

Nagy probléma, hogy egy pedagógus ezt gondolja:

“ Hiszti azért van, mert elér vele valamit, ha mást nem, a prüntyögést, bűntudatot, bizonytalanságot a szülőben. ”

Az azt jelenti, hogy nem képezte magát. A hiszti feszültség-levezetés a gyereknek. Azt jelzi, hogy a homloklebenye még mindig nem fejlődött ki és emiatt az érzelemszabályozásra nem képes. Így ha abban a pillanatban megborul valami miatt, az ki is jön.

17: remélem nem te vagy a tanár, mert akkor a szövegértés nem megy.

Egyetlen egy szóval nem írtam, hogy hogyan kezelem a hisztit, azt meg pláne nem, hogy gügyögök.

Leírtam, hogy a hiszti alapvetően mi.

Egy szóval nem írtam, hogy ne tanítanám neki az érzelmek szabályozását. De amíg biológiailag képtelen rá, addig túl nagy sikerre nem lehet számítani.

Én nem tiltom a hisztit, és legtöbbször nem is dolgozom annak megakadályozásán, mivel tisztában vagyok vele - ahogy már mondtam - hogy a gyereknek ez egyfajta szelep, mint a kuktán. Feszült mert egész nap külön volt a szüleitől a bölcsiben, egész nap szabályokat kellett betartania, esetleg konfliktusa volt és az benne maradt. Így amikor hazaér egy olyan dolog is megborítja ami esetleg alapjáraton nem, vagy tudatalatt direkt keresi az olyan szitut, amiből hiszti lesz, mert az agya törekszik a feszültség kiadására, amire ő legtöbbször még csak hiszti formájában képes leghatékonyabban. (A szülő persze figyelhet a rengeteg szabadtéri mozgásra, ami szintén segít)

Az alaptézis, hogy az érzéseihez mindenkinek joga van. Így ha kiborul azon ha haza kell menni a játszóról vagy azon hogy nem a piros bögrét kapta, hanem a kéket, akkor tudom, a hiszti azért jött, mert (érzelemszabályozás híján) nem tudja kezelni a dühét, csalódottságát. Elismerem neki, hogy látom, ezt érzi (pl: látom nagyon dühös lettél, hogy el kell jönnünk a játszóról. Igen, nagyon dühítő lehet, ha még játszanál, akkor el kell indulnunk) - ez viszont nem egyenlő az üntyürű-püntyürümözéssel! Épp megtanította neki beazonosítani az érzéseit és nem tiltom le automatikusan a negatív, nehéz érzéseket.

Ezt követően tartom magam az előre megbeszéltekhez. (Az a baj, hogy haza kell érnünk vacsorára) Ezen mondatok egyike se fogja abban az adott pillanatban mérsékelni a hisztit, de két dolog: hosszútávon igen, illetve nem is célom, hogy abban a pillanatban megakadályozzam, ahogy fentebb már mondtam. Adja ki a feszkót. Én meghallgatom. Ettől még nem engedek a hisztinek, mert nem történhet az amit szeretne. Ilyenkor 5-40 percig attól megy a sírás. Én ott vagyok mellette, biztosítom, hogy hozzám bármikor fordulhat ha pl ölelést szeretne, így is szeretem, ezen a hiszti nem változtat. És megvárom, hogy csituljon a vihar. És pont úgy mint egy végeláthatatlan vihar, ez is elvonul egyszer - csak ki kell várni. És amikor tisztul a kis agya, elkezd újra kapcsolódni, pl beül az ölembe és ott hüppög még. Majd van egy pont, ahol elvágják és feláll mintha mi sem történt volna (kiment a feszültség, felszabadult).

Ezt alkalmazom a lányomnál 1,5 éves kora óta. Most 4 éves. Be tudja azonosítani az érzelmeit, ami abból áll, hogy megmondja mikor milyen állapotban van, jelezni tudja, ha nem tud egyedül megnyugodni, nagyon mélyen tud már empatizálni. És nem mondom, hogy nincs már hiszti - hisz a homloklebeny azon területe még mindig nem fejlődött ki teljesen -, de hiszem hogy sokkal többet teszek érte így, mint a szüleim tettek értem, akik leöntöttek egy pohár vízzel, hogy ne hisztizzek és ezzel jól letiltották a nehéz érzések megélését, mert ezzel azt üzenték, hogy miközben ezeket érzed, akkor nem fogadunk el. A legtöbb így nevelt gyerek felnőttként sem tud kapcsolódni a nehéz érzéseihez, illetve se magában, se másban nem fogadja el, valamint beszélni sem igen tud róluk. Hát én nem ilyen embert szeretnék nevelni.

Egy szó mint száz, következetesség van, csak nem úgy ahogy te gondolod.

Máskülönben 18-as remekül leírta még amit gondolok.