Ki hogy csinálja 2 gyerek mellett?

Én is szeretem a rendet és tisztaságot magam körül. Egy 4 és egy 1,5 éves lányom van. Szóval erről az igényemről egyelőre lemondtam :D :D :D Bocs, szeretnék valami biztatót mondani, de nem lehet. Vannak pillanatok, amikor megörülök, hogy a csajok segítenek összepakolni, de az általában úgy néz ki, hogy míg a szoba egyik felében összeszedjük a duplokat, addig a másik gyerek a szoba másik felében kipakolja az összes plüsst a tartóból, vagy a játékkonyha teljes tartalmát kiborítja. És nem mindig a 1,5 éves az, aki a nagyobb rumlit csinálja. Napközben meg, amikor aktív játék is van, akkor esélytelen pakolni. Én szeretem tartani ezt a "ha már nem játszunk vele, akkor elpakoljuk" szabályt, amit a nagy már bölcsi óta is tud, az oviban is így csinálják, de valahogy itthon nem akaródzik neki tartani, simán elnézi, hogy én pakolok utána egész nap, vagy ha az nem, akkor a rumli sem zavarja annyira, hogy tegyen ellene. A kicsi meg hát kicsi még ilyen kialakult szokásokhoz.

Amúgy nekem is nehéz volt beleszokni, hogy a pici születésével megint felfordul az életünk, és immár hatványozottan nehezebb volt, mert hát ott volt az akkor még csak alig 2 éves nagyobb. De amit lehetett, azt a kicsivel együtt csináltuk, magamra kötöttem, pár hét után már elég erős volt, hogy felkötve is tudjon szopizni, így a lehető legkevésbé változtattunk az életünkön, már ami a nagyot illeti. A kicsinek a saját napirendje meg akkor állt be, amikor a nappali alvása 2-re redukálódott, de igazán azóta jó és kiszámítható, mióta csak napi 1x alszik.

Az első hónapok amúgy emiatt, mert a kicsi jól bírta a hurcikendőt és alapvetően elvolt cicin, nem voltak vészesek. Hamar el is teltek. Akkor lett nehezebb (és bizonyos szempontból rosszabb), amikor a kicsi elkezdett helyet változtatni, és leginkább amikor érdeklődni kezdett a nagy játékai iránt. Na, az elég rossz volt, a nagynak is meg kellett tanulnia, hogy most már nem csak egy kis cukin mosolygó nudli a kishúga, hanem igenis önálló akarattal és kíváncsisággal rendelkező gyerek. Az akaratnyilvánítás részt mondjuk a kicsi is most kezdi el igazán tanulni (éljen dackorszak x2), és most tanulja a nagy is, hogy bár eddig a kicsinek mindegy volt, ezért mindig az volt, amit ő akart, most már ez nem így lesz. Hát, hiába könnyebb most sok minden, sok más minden meg ezerszer nehezebb.

De kitartást, lesz ez jobb még :) Meg rosszabb is, meg megint jobb, és még rosszabb és még sokkal jobb. Ez a gyereknevelés dolog olyan, mint egy évekig tartó hullámvasút :D :D :D

Kedves Kérdező!

Egy rendmániás, és állandóan takarító,és pakoló anya mellett nőttem fel.

47 éves vagyok,és semmi másra nem emlékeszem, csak ,hogy pakolt takarított,mindig el volt maradva valamivel,sohasem ült oda tanulni,játszani,beszélgetni hozzánk,mindig mindennél fontosabb volt, a rend,és hogy mit fognak szólni mások ha pl egy póló a széken van.Később mikor nagyobbak lettünk kötelező volt csinálni mindent vele,ez volt szerinte a közös program,és volt hogy megfenyegetett,hogy ha nem csináljuk amit mond,(ha szégyent hozunk rá a disznó óllal), akkor öngyilkos lesz,és minden éjjel visszajön,és lehúzza rólunk a takarót,és rágja a lábunkat.40 éves koromig aludtam lámpafénynél,annyira féltem a sötétben.

Aztán volt egy olyan alkalom,mikor fiatal felnőttként,őt hívtam hogy vigyen be a kórházba,mert rettentően befulladtam,és ő leállt nálunk mosogatni,hogy sosem hagyunk ott mosatlant,én meg fuldokoltam az előszobában(asztmás vagyok).

Felnőtt nő vagyok,és szerinte egy szégyen anya vagyok,és a gyerekem szenved miattam,mert nem takarítok éjjel alvás helyett,mert ez lenne a dolgom,hisz ő is ezt csinálta.

Kérlek Kérdező,hidd el,nem fog a gyereked(és senki) emlékezni,hogy 2024 május 16.án le volt e mosva az ablak,de arra igen ha játszol vele,és része vagy az életének.Nem kell ehhez putriban élnetek,egészen biztosan van középút,és ne áldozd fel a gyerekeid a takarítás/rendrakás oltárán,mert a vasalt ruha/tiszta kő/tiszta ablak/rendezett polc nem fogja rád nyitni az ajtót 30 év múlva.Nem lesz fontos.A gyereked lelke igen.És hidd el, nem volt elvakult anyám sem fiatalabb korában, folyamatosan darálta be az élet.

Lejjebb adtam az igényekből. Igazából már az első gyereknél is, így nem volt váratlan, hogy amíg pakolok, addig 2 gyerek jobban szétpakol, mint egy. :) A tisztaságra próbálok odafigyelni, rend meg napi kétszer van. Délutáni és esti alvás alatt.

Ja, és próbáljuk a minimalizmus elveit követni. Nincs kismillió játéka a gyerekeknek, folyamatosan szelektálunk, elpakolunk/eladunk/adományozunk. Ami két dobozba, a legok dobozába és a kiskonyhába befér maradhat, a többinek menni kell. Ettől függetlenül is mindig mindenhol van minden, de már elengedtem. Jobb ez így, mint hogy állandóan őrlődjek. Majd ha nagyobbak lesznek visszatérek (talán) a maximalizmusomhoz.