8 éves fiam meglehetősen most felszedett pár kg eddig se volt egy vékonyka típus de most feltűnő 47 kg . Mondjuk 4 kg született de . Nektek hány kg volt ennyi idősen ?

Ugyan lányom van, de 8 évesen 27kg és 128cm.

Kérdés, milyen magas a fiad? De a 47kg rettentő soknak tűnik.

Igaz az én fiam “csak” 7,5 éves, de gondoltam válaszolok, mivel elég közel van hozzá korban.

128cm, és hozzá 23kg, de elég vékonyka, pedig eszik rendesen (sőt…néha túl sokat is). És bár ennek semmi köze hozzá, majdnem 3,7kg-val született.

25 kg a 9 eves fiam.

Figyelj az etkezesre es a mozgasra.

Hogy a küzdősportos választ miért pontozták le...?

Egy kövér gyerek mit sportoljon? Foci, kézi, kosár, tenisz? Soha nem lesz sikerélménye, lefutják, lefordulják, 3 percet tud bent lenni, kétszer felszalad, kétszer vissza, negyedjére el sem indul már. Lehet kapus! Jó sokat fog mozogni...

Atlétika? Kisgyerekből még nem faragnak dobóatlétát, futósikolázhat, róhatja a köröket... mindenben az utolsó lesz, sikerélmény híján csak egy életre megutálja a sportot.

Úszás? Jót tesz neki, az biztos, melyik gyerek nem szeret vízben lenni - de különsösebb sikereket ott sem remélhet. Na meg nincs is minden faluban uszoda - nagyvárosban megoldható, kisvárosban legfeljebb nyáron. Persze ha elérhető, akkor jó opció, ha van egy jó gyerekedző is, akinek nem annyi az edzés, hogy gimnasztika, aztán 30 hossz, rajta gyerekek!

Szűkül a kör közeledünk a súlycsoportos sportokhoz. Birkózás, ökölvívás, karate, judo, kung-fu (és a súlyemelés, de az megint csak nem a kisgyerekek sportja). Hazabeszélek, mert judo edzőként kisiskolásokkal (és nagy óvodásokkal) foglalkozok főleg. Van hét és fél éves 47 és 44 kilós gyerek (meg van 10 évesen 26,5, vagy 6 évesen 20,1, 5 évesen 28, 40 kiló feletti 9 éves lány, aki nádszálvékony, és 40 kiló feletti 9 éves lány, aki húsgombóc - vagy épp egy 4 éves, akit mérlegre még nem is tettem, de ránézésre 30 felett lehet). Mindenféle alkat. És például a legnagyobb súlyú gyerekek mindenféle feladatot szívesen csinálnak, kúsznak-másznak, birkóznak, esnek-kelnek, ugranak - mert szépen hozzáerősödnek a súlyukhoz. Van persze olyan gyerek is (elhízva), aki a legkisebb erőfeszítést is eleve elutasít, ő ezt nem tudja, ez nehéz, fekszik és nyávog. Ő más sportokban sem érvényesülne.

Viszonylag kevés köztük az "átlagos", tehát közepesen magas, se nem sovány, se nem "erős", vagy épp elhízott gyerek. Ezeknek az "átlagostól" eltérő, kevésbé atletikus alkatú gyerekeknek (akár a kisebb súlyúaknak, akár a nagyobbaknak) nehezített pálya a sok csapatsport (a kicsit leütközik, a nagy lemarad), a súlycsoportos sportokban viszont a saját alkatával kerül szembe, és ott kell eredményt elérnie. Ez sikerélményt ad azoknak is, akiknek más sportokban nem teremne babér.

Nem való mindenkinek a versenyszerű küzdősport, de a küzdősport edzések kisgyerekeknél mindenkinek ajánlhatók. Nem Fight Club jelleggel működnek, nem fogják megverni a gyereket, nem fogják a hasán ugrálni, nem katonai kiképzésként megtörik és újra felépítik őket... Sok az általános mozgásos gyakorlat (ránézésre nem is küzdősport jellegű kúszó-mászó-ugró-dobó-elkapó-egyensúlyozó feladatok, fogócskák, gimnasztika), és persze sportágspecifikus dolgok (esések, birkózó- és küzdőjátékok), és persze egyszerűsített szabályrendszerben küzdelmek, mindig olyan szinten, amiket a gyerekek biztonsággal tudnak végrehajtani, amiben ők is biztonságban érzik magukat, és amit szívesen csinálnak.

Egy küzdősport edzés nagyon változatos lehet, az egyes technikai elemek betanulása természetesen ismétlésekkel történik, ami kötött, de ez minden edzésnek csak a kisebb része. Nagyobb részben a gyerekek szabadon mozognak, a küzdelmekben pedig végképp nincs koreográfia, csak pillanatról pillanatra változó helyzet, döntések, akciók-reakciók, mozgásos kreativitás. Nincsenek sávok, korlátok közé szorítva, nagyon szabadon kiadhatják az energiájukat.

Emellett a küzdősport edzéseken az egyre elterjedtebb "bullying"-nak sincs helye. A gyerekek első perctől kezdve nagyon sokat párban dolgoznak, a gyakorlásokhoz szerepet cserélnek, hol ő szorít le, hol ő kerül alulra és őt nyomják a földhöz. Egyszer ő dob, máskor őt dobják. Megtanulnak figyelni a másikra és megbízni benne. Se a tatamin, se az öltözőben nincs szívatás, cikizés, beszólogatás és nem csak mert a sportág szellemiségével menne szembe (ez ugye egy gyereknek nem sokat jelent), de az edzők is eléggé odafigyelnek arra, hogy egészséges légkör legyen edzés közben, másrészt meg a gyerekek is elég könnyen elégtételt tudnak venni egymáson, ha a következő alkalommal kicsit "szigorúbban" csinálnak meg egy technikát. Meg látják azt is, hogy mindenki teszi a dolgát, lehet, hogy valaki ügyesebb, erősebb, könnyebben tanul, de ha az látszik, hogy a kevésbé ügyes gyerek is szorgalmas, hajtja magát, figyel, törekszik a pontosságra, akkor nem csak az "eredménynek", hanem az elvégzett munkának is van ugyanolyan becsülete.

Szóval akinek van a közelében bármilyen küzdősport, az próbálja ki! Nem ott van vége a történetnek, hogy "más gyereke is ilyen nagy súlyú?"...

B...od, én 14 évesen voltam 47 kiló a 160 centimhez.

A te gyereked kövér, ezt jó lenne, beismernéd, és keresnétek megoldást.