Szállt már el az agyatok a 2-3 éves kisgyereketekkel szemben? Kiabáltatok csúnyán vele?

Én alapvetően egy elég türelmes embernek tartom magam, abszolút nem vagyok az a kiabálós típus, nem is gondoltam hogy tudok ilyen lenni, de néha elszáll az agyam a gyerekemmel szemben. Egyszerűen annyira mérgesnek és tehetetlennek érzem magam, főleg ha fáradt is vagyok, hogy kiabálok, és nagyon csúnyán. Mármint nem káromkodok vagy mondok rá csúnyákat, de hangosan kiabálok és olyanokat mondok, hogy na most aztán nagyon elegem van belőled, hogy lehetsz ilyen, stb. Utána persze nagyon bűntudatom van. Nem gyakran fordul elő, de többször mint kellene.

Mit lehet ezzel kezdeni? Ti hogy tudjátok visszafogni magatokat?