Aki sni-s, soha nem lesz már nem sni-s?

9, 7-es vagyok.

Nem akartam az ügyben ítélkezni, hogy hibázott-e valaki, vagy a srác fejlődött akkorát. Annyit mondtam az anyukának, hogy lehetséges, hogy oviban még fennállt, amikor a diagnózist kapta. Intelligens anyuka volt, ő sem firtatta.

A 10# remekül kijavította valamelyik korábbi hozzászólást, annyival egészítem ki, hogy itt is van némi pontatlanság:

"Esetleg lehet, hogy az ovis korban bevizsgált tanítványt rosszul diagnosztizálták? Kicsi korban nem pontos a diagnózis, mert a gyerekek még sokat változhatnak."

Részben igaz bár, téves diagnózis nem ritka (anyagi visszaélés okán, államilag támogatott vizsgálat esetén is), de nem azon van a hangsúly, hogy ovis korban és utána még sokat változhatnak a gyerekek (ez önmagában igaz ugyan, de fő oknak nem ez tekinthető a kérdés vonatkozásában), hanem az a hangsúlyosabb tényező, hogy az autizmus tüneteinek nagy része TERMÉSZETES életkori sajátosságként fennáll 2-3 évesen, sőt, minél fiatalabb a gyermek (a baba), átlagban annál nagyobb arányban jellemzik természetes életkori sajátosságként az autista tünetek (vagy azok egy része), illetőleg azok közül arányosan több vonás jellemzi a fiatalabb gyerekeket (és babákat).

Kategorikusan tehát nem lehet kijelenteni, hogy pl az autizmus egy betegség, vagy probléma, vagy zavar, hanem hogy életkortól függően jelent problémát!

Ahogy számos más zavarról is elmondható, a zavarok, betegségek egy részéről.

Azaz bizonyos életkorig nem igazán egyénileg változóak az autisztikus tünetek, hanem nagyon is egységesen minden gyermekben TERMÉSZETES, EGÉSZSÉGES módon jelen vannak (mégpedig két-három éves korig, autisztikus tünetek vonatkozásában).

Még csak arról sincs szó, hogy a babák eleinte "betegek, aztán elnövik", hanem a természetes éréssel jár, hogy fejlődnek, túllépnek bizonyos korábbi készségeiken, tulajdonságaikon, működésmódjukon (részben idegrendszeri, részben pszichés okokból, mely utóbbi kettő általában szorosabb összefüggést mutat egymással).

Ez kb olyasmi, mint hogy a kisbabák járni nem tudása valójában nem betegség, mint tudjuk, hanem természetes életkori állapot MÉG EGYELŐRE.

Az életkori határ dönti el a képességek egy része esetén, hogy fennáll-e vajon számottevő testi, és/vagy neurológiai, és/vagy pszichés zavar, vagy sem.

Pl az újszölött még nem tud járni, ez természetes, viszont ha 20-22 hósan se jár, akkor szükséges diagnosztizálni.

Kivételt képez néhány egyértelmű eset, pl súlyos testi deformáció (pl a mozgásérés tekintetében csípőficam, amputált végtag, stb), lévén már kisbaba korban is problémát jelent, nyilván.

Kérdező, a válaszom tehát az, hogy az SNI zavarok egy része igenis elnőhető, tipikus példa az autizmus spektrumzavar enyhébb foka (Asperger szindróma / magasan funkcionáló autizmus), amely problematikája akár magától is alapvetően minimálisra csökkenhet huszonévesen, függően az egyén IQ, EQ készségeitől, pszichés-kognitív fejlődési hajlandóságától.

Sőt, ha kap érdemi és kompetens fejlesztést (időben, azaz se idő előtt, se későn), akkor akár 6-8 éves korra is minimálisra csökkenthető az autizmus spektrum zavar enyhébb esete.

Viszont, hangsúlyozom, 2 éves korig még életkori autizmusról beszélünk, aminek semmi köze semmiféle betegséghez, kivéve két évesen (vagy korábban) a súlyos Kanner autizmus, ha az feltűnően jelen van.

13,

Ennyi zagyvasággal "kiegészíteni" bármit, kár volt.

Nincs olyan, hogy "életkori autizmus".

Amit talán szerettél volna mondani, csak nem sikerült, hogy az idegrendszeri értetlenség tünetei könnyen összekeverhők bizonyos életkorban az autizmusra utaló tünetekkel, de a nagy különbség, hogy míg az idegrendszeri éretlenség idővel/fejlesztéssel kinőhető, az autizmus SOHA.

NE keverd azzal, hogy a magasan funkcionáló autista megtanul MASZKOLNI, azaz közösségben elnyomni a látványosabb autisztikus tüneteit és belesimul a közegbe.

Egyrészt ez csak a társadalomnak jó, de az egyénre óriási terhet ró, pszichésen megterhelő és nagyon csúnyán visszaüthet (szorongás, depresszió, önbántalmazás az ára jellemzően).

#14 a zagyvaságot magadra értetted, csupán kivetíted másokra.

Egy szóval sem írtam semmiféle maszkolásról, kár volt belemagyaráznod a soraimba, ami ott sincs.

Szakirányban végeztem, ezen felül végigkövetett aspergeres esetekről tudok, akik elnőtték előbb-utóbb.

Kérek szépen szakmai érveket, ha már kötözködni szeretnél, ahelyett! Vagy megkérlek, mellőzd a kötözködést, mert a szülőket vezeted félre a hozzászólásoddal.

Köszönöm, ha megérted.

13

Én nem a 14-es vagyok, egy másik válaszoló, de igazat adok neki. Szerintem is keversz dolgokat, a 14-es leírta miért.

Amikor egy gyermeket bevizsgálnak, akkor orvos, gyógypedagógus és pszichológus vizsgálja külön -külön. A diagnózis a tünetek alapján áll össze , az SNI státuszt annak ítélik meg, akinek különleges bánásmódra van szüksége az oktatás során,

állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok miatt egyéni, a többségtől eltérő nevelési-oktatási szükségleteik vannak.

Ha valakinek biológiai okokra visszavezethető állapota van, pl. autista, látássérült, vagy értelmi fogyatékos, ez az állapot nem fog változni, nem kinőhető, nincs életkori autizmus meg semmi ilyesmi. A képességek fejleszthetők, hiszen az a cél, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek speciális gyógypedagógiai módszertannal megsegítve tanuljanak a közoktatásban. Ideális esetben ők magasan is fognak funkcionálni, de nem "kinövik" az állapotukat, egy autista akkor is autista marad, ha magasan funkcionál, az már más kérdés, hogy a társadalom ebből mit vesz észre a tünetek alapján.

Mivel az SNI státusz a megsegítésre jött létre az oktatási rendszerben, megszüntetheti, ha a gyermeknek már nincs rá szüksége. Ami a kiváltó ok, ami miatt létrejött az SNI állapot az lényeges ebből a szempontból. Ha biológiai okokra visszavezethető károsodás történt, pl. szülés után újra kellett éleszteni a babát és tartós oxigénhiányos állapot lépett fel és erre visszavezethetően értelmileg sérült lett, ezt nem fogja "kinőni". Ez csak egy kiragadott példa, ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy van olyan SNI-S aki biológiailag tartósan károsodott, van olyan aki nem.

"Szakirányban végeztem,"

Csak azért tudom elhinni, mert csak maréknyi jó szakemberrel találkoztam az utóbbi évtizedben.

Igen, te nem írtál maszkolásról, mert azt se tudod mi az.

Ha tudnád, nem írnál olyat, hogy:

"minimálisra csökkenthető az autizmus spektrum zavar enyhébb esete",

mert tisztában lennél vele, hogy ez soha nem valódi gyógyulás, hanem pontosan a maszkolás eredménye. 🤦

Onnan is meg lehet közelíteni, hogy emberek vagyunk, sokfélék és ezt mindkét oldalra (szakember és gyerek) értem. A címkék viszont határozott, megmásíthatatlannak tűnő címkék. Elképzelhető, hogy az egyik szakember szerint adott tünetek arra mutatnak, hogy..., a másik szerint másra, a harmadik szerint meg még belefér a normálisba. Főleg egy kisebb gyereknél. Vagy olyat tudok még elképzelni, hogy megműtik a szemét és úgy már nem olyan fokú a látásproblémája. De nem hiszem, hogy ezek olyan rettenetesen gyakori esetek lennének.

A tágabb családban volt olyan, aki eredetileg ADHD-val járt fejlesztésre, aztán később aspergeres diagnózist kapott. Meg is mondta akkor az orvos a szülőknek, hogy marha nehéz eldönteni, mert okos gyerek és a viselkedésére nincs ráírva, hogy akkor ez most "gyári alap" vagy tanult. Azt hozzáértő pár perc alatt látja talán még ma is, hogy valami van, de hogy mi és mennyire komoly, azt nem biztos. Most látszólag jól boldogul, jó fej kölyök, de a "címke" megvan. Más is van, szintén a tágabb családban, ahol bizonytalan volt a diagnózis. Autisztikus tüneteket mutat(ott) a 3 éves, de nem lehet tudni, hogy azért, mert autista vagy csak nem fejlődött olyan ütemben a körülmények miatt (a járóka mellett folyamatosan ment a TV, ő pedig szinte egész nap ott volt és azt nézte, de mint akit megbűvöltek). Na ő ahogy bekerült közösségbe, rohamosan elkezdett fejlődni. Nem hozta (még?) be, de egész jól kommunikál, szemkontaktust tart stb, de a "címke" szintén megvan.

#17 minden szavaddal egyet tudok érteni.

(Diagnosztizálatlan aspergeresként sajnos tapasztalatból tudom, ez így van. De gyűlölök emberek közé menni.)