Nagyon aggódom a gyerekemért,hogy lehet úrrá lenni ezen?
A sztori röviden: párommal fiatalon, nagyon egészségesen vállaltunk gyereket,aki egészségesen született,sokáig semmi gond nem volt. Eltelt 10 év. A páromnál és szinte az összes rokonunknál egészségügyi problémák léptek fel. Több rákos eset, nagyszülőkből többen alig érték meg a 60at. Mindez egyik évről a másikra, senkinek nem volt káros szenvedélye sem. A gyerekemnél is egészségügyi probléma merült fel a semmiből. Élete nagy részében még náthás is alig volt.
A lényeg: egyfolytában az elmúláson gondolkodom. Szinte rettegek,mit hoz a holnap vagy a jövő hónap. A gyerekem jól van,de rettegek. Hiszen valószínűleg genetikai hajlama van borzasztó betegségekre is. Szóval ha van egy szabad percem,másra sem tudok gondolni,csak rettenetes dolgokra. Persze mehetnék pszichológushoz,de az mire lenne jó? Nem változtat a tényeken. Egy nyugodt percem sincs, félek,hogy mi lesz a következő sorscsapás...
Epp a mult heten diagnosztizaltak nalam rakot , 42 vagyok, egyedulallo anyuka, nincs csalad. Szerencsere nem olyan veszes, nagyon az elejen van, igy 90 % ban nem lesz gond a mutet utan.
Megis pozitiv vagyok, hisz nem lehet tudni mikor mi tortenik.
Olyanon aggodsz, amit nem tudsz befolyasolni, nincs rahtasod, feleslegesen stresszeled magad.
A legjobb baratnomet 17 evesen elutotte egy auto, meghalt. Barki barmikor meghalhat, de nem lehet ugy leelni az eletet, hogy ezen rettegni.
A pszichologus nem a tenyeken fog valtoztatni hanem a hozzaallasodon.
Egy auto is barmikor eluthet.
Uthet ki lakastuz amiben bent egsz.
Kaphatsz elojel nelkul egy szivrohamot.
Az aggodas helyett gyujtsetek egyutt elmenyeket, eljetek meg a pillanatot.
Köszi a válaszokat.
Az a durva,hogy mindig úgy képzeltem el,hogy persze a betegségeknek van előjele és aki egészségtudatosan él,az valószínűleg sokáig fog élni...de NEM így van...szóval nagyon sokkoló. Pláne annak fényében,hogy a családom/rokonaim mennyi energiat és pénzt fordítottak minőségi étkezésre,sportra, magánklinikás szűrővizsgálatokra. Kicsit én is úgy érzem,hogy minden "felesleges" volt. Sokat tettem a szeretteim testi-lelki épségéért,aztán tessék. Mostanában bevásárolni is úgy megyek,hogy csak dobálom be a kajákat a kosárba..régebben mindig megterveztem,örültem,milyen jó dolgokat főzök,milyen egészségesek vagyunk...most meg minden feleslegesnek tűnik.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!