Visszafordíthatatlan már a helyzet gyermekeknél?! Ilyeneket olvasok, még itt is: alig bírnak a gyerekekkel, a villogó kijelzőktől totál fel vannak pörögve, foglalkozásokkal nem lehet lekötni már a figyelmüket, neveletlenek, szemtelenek... Többi lent!

Egy ideig olvastam aztán töröltem.

És igen az is gáz hogy egy tanár mer szólni valamiért és nektek szülőknek eszetekbe se jut elfogadni. Csak azért is ellene mentek. Akkor mit vártok a gyerekeitektől. Ugyan ilyen átgázolunk,leszarunk...mindenkit lesznek.

Egyébként a kérdező meg sem kérdezte hogy miért is nem vihet. A tanárnak lehet volt értelmes válasza csak hát fontosab hogy az én gyerekem....

Te írtad, hogy nem olvastad végig, törölted, akkor ne vonj le légből kapott konklúziókat. Megbeszélte a tanárral a kérdező. :)

Ez pedig egy oldal, ahol arc nélkül és szabadon lehet véleményt nyilvánítani, ebből adódik, hogy vélhetően minimum a válaszolók felének sokkal nagyobb a szája itt, mint a valóságban. Ezt is leírta valaki, ott is. Itt pampog, holnaptól meg nem küldi a gyerekével az epret, ennyi. Ha gyakran mozogsz az oldalon, már megszokhattad.

13, ki akar itt trollkodni?

Leírtam, hogy mindjárt jön a vita, mint az ilyen kérdések alatt általában.

Szerintem inkább te vagy a troll és a kérdésed csak unalombol született meg.

Amúgy meg szerencsétlen vagy te de nem én.

1#

Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy két olyan oldal van, akik nem ugyanúgy látják. A szülő alapvetően a saját gyerekét látja csak, ilyen értelemben a saját helyzetéből indul ki, azzal érvel, ami vele történik (ami valójában, ilyen formán nem érv).

Ezzel szemben egy pedagógus sokkal átfogóbban látja ezt, mert egyrészt, több évfolyammal is foglalkozik, egy évfolyamon belül rengeteg gyerek van, rengeteg példát lát, és ha több évig (vagy évtizedig) tanít, akkor meg tud fogalmazni átfogó tendenciákat is. Persze itt is az van, amit ő lát, a saját tapasztalata, speciális, lokális környezete és más egyéb speciális helyzet. Viszont ez mégis sokkal horizontálisabb rálátás mint a szülőé, aki csak a saját gyerekét látja egy bizonyos térben és időben...

Ha pedig ide írja három szülő, hogy az ő gyerekével minden rendben van, és ide ír egy tanár, hogy márpedig a tendencia elég szomorú, akkor itt 3 vélemény lesz szemben 1 véleménnyel, holott a tanár kezén több száz gyerek fordul meg évente...

Ezzel a felvezetéssel írom le a saját (tanári) tapasztalatomat, hogy a helyzet egyre szörnyűbb, kézzelfogható a minőségbeli romlás, ami a gyerekek otthonról hozott neveltségét, hozzáállását illeti, és a szülők hozzáállása is egyre rosszabb, a tanárt nem társnak tekintik a nevelésben, hanem akadálynak. A nevelés alapelve, hogy egy gyerek sem tökéletes, mert ha az lenne, nem lenne szükség nevelésre. Márpedig a szülők ezt nem látják be, a tanár minden kritikáját rosszindulatú támadásnak érzékelik és személyeskedésnek veszik... Úgyhogy igen, a kérdezőnek ebben igaza van, ezt én meg tudom (volt) tanárként erősíteni.

(Ilyen formán valóban nincs is szükség egyébként nevelésre, éppen ez az oka annak, hogy az is tendencia manapság már, hogy az angolórát a helyi postás tartja meg...)

De nem kell ezt félreérteni, ezek tendenciák, nem írtam sehol, hogy minden gyerek és szülő ilyen. Én készséggel elhiszem, hogy ha majd vérben forgó szemmel elkezdenek írogatni anyukák nekem, hogy az ő gyerekük nem ilyen, és ők is normálisak a tanárral. Oké, legyen így, nekem ezt nem kell bizonygatni, nem állítottam, hogy mindenki ilyen. Azt viszont állítom, hogy a tendencia az bizony nem ez, és a "normális" szülők manapság inkább a kivételt jelentik, az általános inkább a kotnyeles, lekezelő, arrogáns, "én jobban tudom", kioktató, a tanárt ellenségnek néző, és a saját gyerekét tökéletesnek tartó szülő.

Azt sem kell félreérteni, hogy ezért én a szülőket vagy a gyerekeket hibáztnám. Ennek az egésznek nagyon komplex okai vannak, a szülőknek is megvan a felelősségük természetesen. De ugyanakkor sok minden más, pl. az is, hogy a tanári minőség is tendencia-szerűen romlik. Ezzel sem azt akarom mondani, hogy minden tanár szar, hanem azt, hogy az a tendencia, hogy a felsőoktatási képzés nem biztos, hogy ki tud olyan tanárokat engedni a pályára, akik a mai, 21. századi követelményeknek eleget tudnának (vagy akarnának) tenni. És még sok egyebet fel lehetne sorolni az okok tekintetében (pl. az intézményvezetők hozzáállása, ezzel összefüggésben az intézmények finanszírozásának rendszere, amibe szintén bele van kódolva sok minden), de messzire vezetne.

Én mindenkinek ajánlom a témában ezt a videót:

[link]

Főleg az idősebb korosztálynak, akik mindig azzal jönnek, hogy "bezzeg régen". :) Nem jobb, vagy rosszabb a mostani helyzet, más. De aki szán 1,5 órát az életéből erre, az szerintem sokmindent megért.

Egyetértek a 15-össel, mindent leírt amit csak lehetett, hogy korrekten érzékeltesse a mai helyzetet. Meglátásait a saját személyes észrevételeimmel egészíteném ki. 30 éve dolgozom gyógypedagógusként és többgyermekes anya vagyok. Olyan anya akinek van 24 éves és 10 éves gyereke is, tehát a saját bőrén is tapasztalja a két generáció közötti különbséget.

Összességében azt lehet mondani, hogy egyre jobban romlanak a gyerekek képességei, egyre több a tanulási nehézség, egyre több gyerek szorul fejlesztésre. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jó képességű gyerekek, sőt. De az olló szára kifelé nyílik, a különbség nő. Társadalmi változások és szociális háttér összeadódik az oktatási rendszer hiányosságaival, de ami a fő mozgatórugó szerintem az az internethasználat problematikája.

A legújabb generáció kicsi korától kezdve többet tölt a képernyő előtt, mint egészséges lenne. Kevesebbet mozognak, így rengeteg készségük nem fejlődik ami a mozgás által fejlődne, testséma, lateralitás, téri tájékozódás stb. Az interneten minden azonnal van, nem tanulnak meg várni, nincs türelmük, minden azonnal kell. A gyors számítógépes játékokban jutalmakat kapnak ez dopamint termel ami túlzott feszültséget is okozhat, ezt nem vezetik le elegendő mozgással, ezért frusztráltak, idegesek. Az információ azonnal van a netről, bármire rá lehet keresni, nem kell megjegyezni, mert bármikor újra utána lehet nézni, ezért romlik a rövid és hosszú távú memórájuk, átalakul az agyszerkezetük. Emiatt a hagyományos oktatás sikertelen, nehezen tanulnak verseket, memoritert, nincs motiváció, sikerélmény.

Sokmindent lehetne még írni. Ez egy tendencia amelyben vagyunk, van jó és rossz oldala, egy biztos, változásra van szükség, mert ez így a mostani állapotában romló tendenciát mutat, nem jó irányba vezet.