Az óvodát vagy iskolát szeretted jobban?magadnak vagy gyerekednek?

Én nem “nem szerettem” oviba járni, inkább azt mondanám, hogy nagyon unalmas volt. Voltak barátaim (már amennyire oviban vannak), meg szerettem fogócskázni, homokozni, meg ilyen képkirakós játékot játszani, de ez nem töltötte ki a napom.

Nem szerettem a kreatív foglalkozásokat, suliban is a technikát, rajzot, tesit, éneket utáltam a tárgyak közül, pedig egész 7-ig, amikor is egy haladó szellemű fizetős gimibe kerültem, ahol játékosan oktattak, nagyon szerettem suliba járni.

Szóval ezért az iskola, de nem a tanárok vagy az osztálytársak miatt, hanem mert nem volt tananyag, cél meg kihívás. (Most is itthon vagyok gyeden és majd beleőrülök, úgy unom magam, a heti 6 torna (kettőnknek) meg a heti egy nagyszülői látogatás és két naponta barátnőkkel beszélgetés/látogatás meg a napi 2-4 óra séta mellett).

A gyerekeimet tekintve jobban szerettem az óvodát. Szerettek oda is járni, meg iskolába is, de óvodában nem volt tanulni való és nem volt mit elfelejteni, otthagyni. A kislányom most elsős és hetente többször ottfelejt valamit az iskolában, akár egy füzetét, tornazsákját, kesztyűjét stb. Most már ott tartunk, hogy amikor kijön, ellenőrzöm, megvan-e minden ruhadarabja, rákérdezek a leckefüzetére (leggyakrabban azt felejti bent). Negyedikes fiam meg hazajön, közli, hogy nincs tanulnivaló. Ez azt jelenti, hogy nincs írásbeli házi feladat, de mondjuk angolból át kéne venni, amit aznap vettek, szavakat kéne tanulni, vagy környezetismeretből meg kell tanulni, amit vettek. De ha ráhagyom, hogy nincs tanulnivaló, akkor vagy teljesen elmaradnának ezek, vagy este 8-kor jutna eszébe, hogy ezt egyébként meg kéne tanulni. Amikor meg kap egy rossz jegyet, akkor persze a tanárt hibáztatja (ilyenkor azért keményen ki szoktam osztani).

Óvodából meg csak hozták haza, amit aznap rajzoltak ill. alkottak, mesélték, kivel, mit játszottak stb. Az még egy kötelességek nélküli világ volt. Egyszerűbb volt.

Mindkét gyerekem szereti/szerette az óvodát, én annó utáltam.

A gyerekeim óvodáját én is szeretem, könnyedén bíztam rájuk, hiába az egyik gyerek "nem egyszerű eset". Akkor nem volt még diagnózis, de sokkal nehezebb volt vele akkor, mégis könnyedén boldogultak vele, hiába auti. Az iskola sokkal nehezebben kezeli, ott nagyobb probléma, holott mára ezerszer könnyebb vele itthon is.

Logisztikai szempontból is jobb volt az ovi. Nem kellett pontosan beérni és pontban 4-kor se rakták ki.

Utáltam az óvodát.Harom évből ha osszeszamoljuk talán jártam egy évet.

Szegény anyám soha nem tudott otthagyni,mindig hazamentem vele mert ajulasig orditottam.

Az általános iskolát sem szerettem

Mindig szekáltak.

Középiskola jó volt,azt szerettem.

A lányom az első ovit nem szerette ahová járt, aztán ahogy másikba adtam oda örömmel járt.

Most a sulit szereti, jövőre másik iskolába megy, felső tagozatos lesz(most falusi iskolába jár, ahol csak alsó tagozat van.)kicsit fel az új helytol, de biztos vagyok benne, hogy megbarátkozik vele majd. Nem egyedül megy, több mostani osztálytársa is abba az iskolába megy.

Szülőként az ovi sokkal könnyebb logisztika, nincs annyi kötöttség, korán kelés stb.

A gyerekek meg szerették az ovit is meg a sulit is.