Helyre tudom ezt hozni valaha?

A verés nem használ. Azt az üzenetet hordozza, hogy ezzel le lehet vezetni a feszültséget.

Minden tiszteletem annak a szülőnek aki soha nem veszítette el annyira a türelmét, hogy ne emelte volna egyszer is a hangját. Néha velem is megesett.

Nálam az válik mostanában be, hogy veszek egy nagy levegőt és úgy teszek mintha ez nem lenne tragédia.

Például megkérem, hogy pakolja el a széthagyott játékokat. Elmondtam 100x, hogy rálépünk, eltörik, ki kell dobni. Nem csinálta. Hiába kiabálok, mantrázok, semmi haszna.

Látom, hogy szanaszét vannak a játékok. Odamegyek és elkezdem felszedni. Jön, hogy segíthet-e. Persze, te pakolod a babákat a polcra én meg összeszedem a kirakóst.

Akkor jöttem rá, hogy egyértelmű utasítást kell adnom. Szivecske amíg kiszaladok megkeverni a levest, légyszíves rakd a polcra a babákat. És megcsinálja.

Ne ugrálj az ágyon mert leesel, eltörik, tönkremegy, nem lesz ágyad. Tojik rá, ugrál. Kapott egy hullahopp karikát, mutattam neki, hogy milyen jó beleugrani, kiugrani belőle, lehet pörgetni, görgetni. Azóta nem ugrál az ágyon.

Nem teljesen direkt csinálja, feszegeti a határokat és tényleg kreatívnak kell lenni néha, hogy rávedd arra amit szeretnél. Egyébként pedig a dühös anya vicces arcot vág.

Elhiszem, hogy fáradt vagy, de próbáld meg elengedni ezt a görcsös akkor is azt csinálod amit mondok dolgot.

Van, hogy csakazértis az ellenkezőjét csinálja annak amit mondok,olyankor figyelmet akar. Például leül festeni. Én teszekveszekintézkedek, látom, hogy feláll. Szivecske, rakd le az ecsetet. Neeem ő inkább megy a falat festeni. Nem kiabálok rá, hanem odamegyek, elveszem az ecsetet. Kap egy rongyot, lemossuk a falat és labdázunk egy kicsit, vagy játszunk a lufikkal, meggyógyítom őt. Kap egy puszit és mehet a dolgára.

Nem mondanám, hogy féltékeny. Inkább csak bizonytalan, mert ott a kistesó és látja, hogy elveszi azt a figyelmet amit eddig ő kapott. Látja, hogy szétszórtabb vagy, fáradtabb. Nem tudsz annyi minőségi időt vele tölteni amennyit régen.

Biztosítsd róla, hogy szereted és vezessetek be minimum heti egy olyan napot amikor tényleg csak vele foglalkozol legalább 1 órát. Menjetek sétálni és közben beszélgettek ketten, vagy menjetek el a játszótérre. Esetleg apa vigye el a kicsit egy babakocsis körre és akkor azt csináltok amit ő szeretne.

Tök jó amit a 14es ír. Viszont ezt nem tudod 3 bekezdésnyi hozzászólásból elsajátítani. Max látod, hogy van más eszköz is mint az erőből lenyomjuk.

Meg kell értened a mierteket. Erre jók a szülőtréningek. Nézz utána, itt ajánlottak többet is!

A gyerek _nem_ úgy működik, hogy megmondják neki, mit csináljon, és ő azt csinálja. A gyerek a szülőtől látott mintát utánozza.

A "szófogadás" nem a gyereknevelés célja, legfeljebb a szülő helyzetét könnyíti meg.

A gyerek azzal bosszant, amire a legérzékenyebb vagy. Ha nagy hangsúlyt helyezel arra, hogy márpedig csinálja azt, amit mondasz neki, akkor juszt is nem azt fogja csinálni, mert úgy kapja a legnagyobb figyelmet. Megoldás: tojd le, hogy azt csinálja-e, amit mondasz neki. Tudom, mondani könnyű. De nincs más lehetőség.

A büntetés, a verés nem nevel hanem haragot és dacot vált ki; rosszabb esetben félelmet. Nincs annál rosszabb, ha a gyerek félelemből "fogad szót" (már csak azért is, mert mihelyst megszűnik a fenyegetés, nem fog "szót fogadni").

Egy kiakadás a szülő részéről még nem a világvége; a gyerek megérti a bocsánatkérést.

Mondjuk ott van 5 évesen, és masszívan szrsz a fejére, ráadásul még meg is vered, meg kiabálsz vele. Egy ÖT ÉVESSEL.

Nem is érti, mi a bajod, csak annyit lát, hogy anyát nem érdeklem, mindig a kicsivel foglalkozik, velem már nem, persze, hogy hívja fel magára a figyelmet - mire elvered.

Van egy másik gyereked, oké, de oldd meg, hogy a nagy 100%-os figyelmet kapjon. Nem ő tehet róla, hogy szültél még egyet, neki ahhoz semmi köze.

Írom ezt 5 év korkülönbséges nővérként.