Nem érzed magad csalódottnak, hogy egész nap azért dolgozol, hogy ne legyen rosszabb, mint tegnap volt?

Hogy depresszió-e, azt ennyiből nem lehet megállapítani, de nem normális, az biztos. Kis kényszeresség is van benne. Igazából én azóta érzem jól magam, mióta sikerült leszarnom a lakásban (és a kertben) uralkodó állapotot. Én simán leülök úgy játszani a szőnyegre a gyerekekkel, hogy rizs van a padlón 😃 Mindig arra gondolok, hogy 3 évig vagyunk itthon együtt, utána az óvónővel meg mindenki mással töltik a nap nagy részét, és ezt az időt nem akarom elszalasztani. Fogok még porszívózni eleget. Ha bármi nagyobb projektbe próbáltam fogni, akkor ugyanezt éreztem, mert vagy az nem haladt, vagy a bőgő gyereket próbáltam levakarni, hogy mindjárt végzek, mindjárt végzek, bírja ki egy kicsit. Akkor teljes kudarcnak éltem meg az egész napot. És a nagyobb projektek se voltak valami nagyok, kb.le akartam festeni egy kisebb bútort vagy megsütni egy tortát. Már csak a mosás, főzés, nagyjábóli rend a cél, meg mellette rengeteg játék a gyerekkel. Ha alszanak, akkor is csak olvasok vagy sorozatot nézek.

Multitaskingolás magyarul háztartásvezetés + gyereknevelés. Igen, ez ilyen. Hogy ki, hogy éli meg, az attól függ, hogy milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban.

2 év után vissza mentem dolgozni a gyerekek meg bölcsibe és jobb lett .

Normális következménye is lehet annak a túlterhelődésnek, amivel két kicsi gyerekkel történő otthonlét jár (ha a házimunkát is te csinálod, főzöl nekik stb.) Lehet, hogy depresszió vagy ilyesmi is van a dologban, lehet, hogy csak heti 2x2 órára kéne egy babysitter vagy egy takarító vagy rendelni az ebédet.