Mit rontottam el a fiam nevelésében?

Megkérdezném tőle, mi baj. Mintha hiányolna téged, és ezen az úton oróbál közelebb kerülni, vagy szorong. Talán történt vele valami, amiről nem tudsz? Ha nagyon gyanús, akár pszichológushoz is fordulnék.

Ha csak lustaság lenne, vagy ilyesmi, akkor azt szokták javasolni, ajánl neki nagyfiúsabb dolgokat, miután megcsinálta, ami kora szerint elvárható: "miután felhúztad a cipőd, megyünk focizni".

Bocs, de szerintem túlságosan kiszolgálod. Árulkodó ez a kifejezés: "nem segít az öltözködésben". Egy egészséges nagycsoportos maga öltözik, max. anyuka segít egy nehezebben begombolható nadrággombot begombolni, vagy a cipzárt rendesen összeilleszti, hogy jól legyen felhúzva. Szóval fordítva ültetted föl őt a lóra, és most csodálkozol, hogy fordítva ül rajta és azt gondolja, anya egy univerzális kiszolgáló és szórakoztató intézmény. :-) Persze könnyű ezt a hibát elkövetni, hiszen születésekor valóban teljeskörű kiszolgálást igényel, aztán nehéz megszokni, hogy egyre több mindent maga is tud csinálni, de amit nem tud, azt is egyszer el kell kezdeni gyakorolni, mert a legtöbb dolgot eleve csak úgy tudja jól csinálni az ember, ha gyakorolhatja.

Nagy vész nincs, egy kicsit lazábban kéne kezelned. Ha pl. nélküled nem akar pisilni, akkor ne menjen pisilni. Ha utána bepisil, saját maga áztassa be, mosakodjon le, keresse meg a tisztát.

Van egy sanda gyanúm, hogy ha férjeddel van otthon kettesben, akkor mindezek gond nélkül mennek neki. Igazam van?