Hogy oldjam meg ezt a helyzetet a lányommal?
Lányom 5 éves, kisfiam 6 hónapos.
Kisfiam rengeteg figyelmet igényel jelenleg, este sem alszik rendesen(nyilván mi sem) nappal sem alszik egy 20 percnél többet.
Most kezdtük a hozzátáplálást,szóval mégcsak ismerkedik. Lányom viszont kezelhetetlen. Délig van oviban, most itthon van jelenleg, téli szünet hamarabb kezdődött neki. A kisebb dolgokat még elviselem tőle, de amikor 10edjére akarja összetörni magát, hiába próbáljuk megértetni vele, hogy nem kéne, akkor sem érdekli.
Annyira nem tud megülni 5 percig egy helyben, hogy képes leesni a székről, kanapéról..bármiről.
Sejtem, hogy figyelemfelkeltés lenne, igazából minden szabad percem rászentelem, próbalom bevonni dolgokba, szopi közben beszelgetés vagy olvasás, de akkor sem jó semmi.
Egyelőre mégcsak tervezés alatt van a kettesben eltöltött délután, kisfiamat kéne még rávenni arra, hogy ellegyen szopi nélkül más kajával, de egyelőre sikertelen…
Sajnos egyelőre nem tudok mást tenni… annyira kimerült vagyok, hogy sokszor semmire nincs erőm.
Aztán marad a kiabálás és van, hogy elsírom magam előtte mert már nem tudok mit tenni…
Ti hogy oldjátok ezt meg?
válasza: válasza: válasza:Egyedülálló vagy vagy mi?
Ha nem akkor ezt a problémát a férjeddel ketten KELLENE megoldanotok. Ha nem veszi észre magát kérd a segítségét! De gyorsan mert a nagyobb gyerekkel csak egyre rosszabb lesz a kapcsolatod!
válasza: válasza: válasza:Mért csak délig van óviban?
Ott ebéd után lehet hogy aludna, addig el tudnád látni a babát, esetleg a háztartást és délután együtt lehetnének ha pl fel 4re érte mész.
3. Feltehetően a férje dolgozik.
válasza:6!
Az én férjem is dolgozik, nem is keveset. Reggel 6-kor elmegy este 7/8 mire hazaér. Sőt ha mezőgazdasági szezon van van hogy később.
DE!
Ha éppen a gyerekekkel kapcsolatban volt megoldandó helyzet akkor igenis ott volt mert nem egyedül vállaltam őket. Gondolom nem 30-ból 30 napot dolgozik a férj
válasza:Nem érzem, hogy elhanyagolnám, igazából eddig lànyom volt mindenben az első, nagyon sok mindenbe belevontuk, közös programok stb. Most pedig nyilván osztódik a figyelem… kisfiammal fele annyit nem foglalkozom, mint vele akkoriban. Sokszor le van rakva a szőnyegre, de mivel már tud kúszni-mászni, nem hagyhatom figyelem nélkül. El van kerítve neki egy kis rész, de azért csak félszemmel nézem, főleg hogy mindent a szájába tesz.
Azért van délig oviban, mert nincs óvónő és így konkrétan kimondták, hogy ne vigyem mert úgyis otthon vagyok a kisebbik gyerekkel…
Igazából ezzel nincs gond, mert legalább többet eszik, alszik délután, de köztes időkben vàllalhatatlan..
Apuka besegít, de nagyon sokmindent nyilván nem tud ő sem helyettem megcsinàlni.
Meg mostanában sok dolga volt, hajnalban indult dolgozni és volt hogy este 9-re ért haza.. alapvetően ő az egyetlen segítségem, de azért mindig nem tudok rátámaszkodni…
válasza:Nekem az a véleményem, ami lehet hogy nem a fősodor, mert vhogy itt mindenki a nagyobb gyereket védi, hogy minden gyereknek jár ugyanaz a "szolgáltatás", és ezt egy 5 éves már amúgy megérti, tudom, mert már a saját lányomnak is elmagyaráztam.
A hozzátaplalás fontos dolog, a későbbi étkezési kultúra megalapozása. Az első gyereket rendszerint úgy táplaljuk hozzá, hogy nyugalommal, szeretettel elkészítjük az ételt, hosszasan etetjük, beszélgetünk stb. Ez az egészséges a gyereknek és a kisebbeknek is ez jár.
Szerintem ezt prioritás biztosítani. 5 éves talán vevò jutalmazási rendszerre, beszélgetésre, esetleg tudtok mesét hallgatni amíg eteted a kicsit. Akár egyen ő is, Te is, terítsetek meg, gyújtsatok (led) mécsest, mindegy hogy már evett az óviban, vedd oda az asztalhoz, vagy kapjon egy teát egy cuki bögrébe. Hogy ne egy ilyen kiszoritós esemény legyen, cserébe viszont várd el a normális viselkedést. Ahogy máskor.
Nálunk 23 hónap van köztük. Én is megéltem hasonlót, ez volt az egyik horror (hozzátáplálas a kicsinél szobatisztuló sértődött naggyal), a másik az altatás, amelyik épp nem szopizhatott, az üvöltött (tandemeztem bazi sokáig, mert a lányomnak meg akart szakadni a szíve különben).
Én is a nagyot (lányomat) próbáltam védeni mert a kisebbet én sem tudtam letenni, a saját apját nem fogadta el hónapokig, folyamatosan fight-oltak a figyelmemért, egyik sem tűrte hogy a másikkal legyek.
És pont a kicsi hozzátáplalása lett ennek az egyik ára, blw-ztem vele kínomban, a mai napig problémás az étkezése, szelektív evő, rombol az asztalnál, egy gyorsétterembe nem tudunk vele beülni. 3 évesen. 2 évesen még nem volt kiváltott étkezése, úgy került bölcsibe.
Én nem mondom hogy egyértelműen a figyelem megosztás miatt van, mert a kisfiam sok szempontból problémás és van mindenféle sni a tágabb családban, de nem segített ez a helyzet sem. Plusz a kicsiben kialakul hogy neki folyton raplizni kell hogy figyeljenek rá. Tudom alapból folyton raplizik, az enyém is gyárilag ilyen, de így még olyanabb lesz.
Én egy ponton a lányomnak elmondtam hogy elegem van a műsorból. Mindig is 2 gyereket terveztünk, mindig ketten voltak lélekben csak a másik később ért ide. Amikor ő volt baba, annyit anyázott amennyit akart, elvárom hogy a kicsit se fossza meg ettől. Nem így fogalmaztam de átment (4 éves volt).
Amúgy is ebben a korban már nem fogadható el, hogy valamit mondasz és nem azt csinálja. De érdemes pozitív utasítást adni. Pl gyere ide hozzánk addig rajzolni.
Ugyanakkor tényleg kellene neki saját anyaidőt adni, mert ha nagyon nagy benne a hiány és a lelki fájdalom, nem fog semmire se reagálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!