Mi bajom lenne azert mert mindig a lányommal vagyok? 2 éves

Mindenki más, de te másabb vagy. Gondolom régen sem igényeltél túl sok egyedüllétet, akkor is feltünhetett, hogy nem sok hozzád hasonló van.

Nincs ezzel semmi gond, amíg a gyerekedet hagyod másokkal is lenni, ha szeretné, ő nem biztos, hogy olyan, mint te.

Én sok egyedüllétet igénylek(naponta egy két óràt) a gyerekem extra szociális, kezd beállni az egyensúly nálunk.

Párom külföldön dokgozik, segítségem nincs, 2 gyerekem van. Gondolhatod, mennyit voltak másra bízva. Semmit. Az lett a vége, hogy a nagyobbik gyerekem az ovi beszoktatásnál egyetlen egyszer sírt. Már előre sokat beszéltem róla, hogy milyen lesz ott, én mindig fogok érte menni stb.

Gondolom a férjed csak elviszi néha egyedül, vannak kettesben is?

Ha egyébként normális a felfogásod, szerintem nincs ezzel baj. Ezt nem tudom megítélni, lehetsz akár “elmebeteg” is, aki kisajátítja a gyereket, ahogy többen is mondták, akkor nehéz lesz neki közösségbe illeszkedni.

Én hagyom a gyerekeimnek, hogy saját egyéniségük legyen. Mellesleg mit nem adnék egy kedves unokázni vágyó mamáért.. sokkal könnyebb lemne az életem, nekik pedig gazdagabb! Nekem volt 4 nagyszülőm, azt a fajta szeretetet egy szülő soha nem fogja tudni nyújtani.

Valószínűleg kutya bajod és van egy könnyen alkalmazkodó, könnyen kezelhető, nyugis gyereked. A férjed sokat segít és van időd magadra. Ezt mondjuk csak feltételezem. Gondolom senki másban nem bízol.

Barátnőd sincs, akivel csak beszélgetnél egy jót? Én már megbolondultam volna. De nálunk nincs segítség és a férjem is rengeteget dolgozik. Napokig egyedül vagyok a 2 évesemmel és nagyon örülök egy kis énidőnek, ami viszont nagyon ritkán adatik meg.