Akoknek nagyon durva volt a dackorszak, mikor lett jobb?

Nem, nincsen már szeparációs szorongás a 24. hónaptól. Kb 8 hósan, majd 16-20 hósan jellemző a két szepar.

(Egyébként fontos volna hónap pontosan megadnod mindig az életkort, kivéve a 3. szülinap után, mert onnantól elegendő fél év pontossággal.)

Dolgoztam pl ovisokkal. Leírásod nem elég konkrét és részletes, így csak sejtem, hogy ez nem feltétlen dacreakció, hanem egyszerűen feszült a gyermeked, legalábbis az alapján, amit írtál.

A legtöbb gyereknek nem való a bölcsi. A bölcsőde intézménye azért lett bevezetve évtizedekkel ezelőtt, mert a legtöbb anyuka is munkába jár, ilyen korú gyermeke mellett is. De a bölcsőde NEM való a legtöbb gyereknek!

(Más kérdés, h megpróbálják bölcsiben is a lehető legoptimálisabban kivitelezni a fejlesztést, ha már ott a gyermek, és megadni neki a szeretetet, törődést. Jó esetben.)

A bölcsiben az esetek egy részében a gyermekek jól viselkednek, mivel közösség, alkalmazkodni muszáj, vannak szabályok, alkalmazkodás stb.

Mire hazaér (és ez az ovira is igaz!!), kidől belőle a feszkó, ami a fenti okoból a bölcsiben összegyűlt benne! Hagyd, hadd sírja ki magát minden nap. És éreztesd, hogy melletted is érzelmi biztonságban van. Ha nem kér simit, ne erőltesd, ha elfogadja, cirógasd.

Még egyszer: amiről írtál, NEM dac, hanem puszta feszültség. Más kérdés, hogy mivel a 2. életévében vana leírásod szerint, ezért el FOG kezdődni a dackorszak is nála, vagy már tart, csak pont arról még nem írtál.

A dackorszak a 3.szülinapig lecseng. Dac minden életkorra jellemző, de ELTÉRŐ OKOKKAL és gyakorisággal. A dackorszak elnevezés hasonló a külföldi pszichológiai terminusokhoz, és a 90-es évekre tisztultak le a vonatkozó kutatások. Eszerint az éntudat érése miatt SZÜKSÉGES élekori sajátosság a dacnak az a fajtája, amely legkorábban a 18. hónap körül jelenik meg, és legkésőbb a 36. hónapra abbamarad. A magyar terminus szerint ezt hívjuk dackoszaknak.

Ezen időszak alatt HA DAC VAN (a dac nem kiborulás, mint amiről írtál, hanem észérvektől mentes makacs ellenkezés), akkor az oka az éntudat érése, márpedig az éntudat érése alapvető fontosságú. Azaz meg kell élje a dac ezen formáit a két éves gyerek. A megoldás arra nézve, hogy minél optimálisabban, minél kevesebb feszkóval élje meg a gyermek (és ez később is általánosan hasznos) az, ha felkínálsz a gyermeknek néhány verziót, mit tehet, de a gyerek választ közüle, vagy pl három ételből választhat, hogy ez lesz a vacsi, vagy három játékot kínálsz fel neki, és ő választ közülük. Vagy pl amikor tiltasz, mindig következetesen tilts, mindig ugyanazt tiltsd, és mindig mondd el neki ilyenkor, hogy mit SZABAD tennie, és mindig ugyanazt szabadjon tennie, persze körülménytől függően. (Ha rosszul döntesz, mit szabad mindig és mit nem szabad, már nehéz lesz korrigálnod a későbbiekben, ezért jól gondold át!!)

Ha megfigyeled, amiről írok, mindebből az következik, hogy a gyerek számára meg kell tanítani az ÉRTELMES korlátokat is, de az nem elegendő, mivel akkor folyton csak frusztrált volna és feleslegesen fokoznád a feszültségét. Hanem az IS szükséges számára, hogy tudja, mi mindent SZABAD tennie! (És mikor, mivel, hogyan szabad tennie.) Írtam rá példát, hogyan kivitelezendő.

(Ha ovis lesz, a dacreakció erősen megritkul ÉS MÁS OKA LESZ. A "csakazértse" helyébe lép a "csakatzért" is (bizonyítási vágy, ami meg ovis kortól fontos a gyerek számára), OLYKOR. Ha rosszul neveli pedagógus, főleg ha szülő, akkor is ez lesz már az oka, 3 éves kortól, legfeljebb továbbra is gyakori lesz a dacreakció, sajnos feleslegesen gyakori lenne ez esetben. Mivel alap esetben ritkus a dacreakció, legkésőbb a 36. hónaptól.)