Akoknek nagyon durva volt a dackorszak, mikor lett jobb?

10 évesen is művelt olyat, hogy a saját maga által választott, és azóta is imádott tanfolyamra nem akart elindulni egy délután, mert csak, és bömbölve ült a kanapén.

De amúgy ovis korára jobb lett, iskolára meg már egészen vállalható lett a nő, de a mai napig ha ő egyszer befeszül, hogy jusztsem, akkor a fejem tetejére is álhatok, akkorsem fog megmozdulni.

A két tesója meggyőzhető, rábeszélhető, alkalmanként megzsarolható 3:) hát ő nem.

Nálunk is hasonló a helyzet, több, mint fél éve bölcsis a lányom, most kezd jobb lenni, elmúlt 2,5 éves. Bölcsiben mintagyerek, és mikor mentem érte, onnantól kezdve elhagyta magát, ment mindenért a hiszti, ellenkezés, semmi sem volt jó, mindenért nyervogás. Nehezebb időszakokban jöttek a fél óráig tartó, földönfekvős-üvölőtős meltdownok heti 1-2x, amiket random dolgok váltottak ki. Én bevallom eleinte rémesen kezeltem ezeket a helyzeteket, kiabálással. Azóta fejlődtem sokat, de ezek a helyzetek nagyon kimerítőek tudnak lenni, egy percig ne érezd magad egyedül, hogy megemeled a hangod, a legtöbben így vagyunk szerintem.

Most már a lányom sokkal ügyesebben kommunikálja az érzéseit, és most mikor hazaérünk, szokta mondani, hogy anya fáradt vagyok, bújjunk össze. És ilyenkor van, hogy fél óráig csak ülünk a kanapén, és még egy könyvet se akar elővenni, csak néz ki a fejéből. Szóval arra tudok gondolni, hogy így csapódik le az egész napos feszkó, és mikor te mész érte, akkor engedheti el magát, veled biztonságban van, ha kimutatja az érzelmeit. Plusz ezt az egészet megspékeli a dackorszakkal, határfeszegetéssel. Kevesebb időt töltötök együtt a napból, ez is számít, még azért 2 hónap kevés ahhoz, hogy belejöjjön az úgy életformába, akkor is, ha könnyen beszokott.

Kedves kérdező. Szerintem legyél kicsit megértőbb a gyermekeddel.

A lányom most kezdte az ovit, és én is tudtam, hogy lesz visszaesés, és lett is. 3-ig oviban van, itthon pedig nagyon igényli a figyelmet utána, nyaggat, szekál, direkt rosszalkodik, ilyenkor tudom, hogy mi a baja, így extra figyelmet kap, ölelem, teljes figyelemmel beszélek vele, hiszen azért ilyen, mert egész nap jól kellett viselkednie az oviban (nálad bölcsi), és otthon ki tudja engedni a gőzt, és hiányoztál neki. Gondold ezeket végig, és amikor legközelebb "nem tudod lerázni", akkor kiabálás helyett bújj vele össze egy húsz percet, csak rá figyelj, beszélgessetek (ha tud, vagy csak te beszélj), szeretgesd, és játsszatok sokat együtt. A gyereked a legfontosabb. Kitartást, és remélem ez segít!

Kiborulós hisztire legjobb ha hagyod. De tényleg, hadd tombolja ki magát. Meggyőzni, elterelni úgysem tudod valószínű. Csinálj úgy mintha semmi nem történne, ha biztonságos helyen van akár ott is hagyhatod, de persze legyél halló vagy látótávolsagban. Próbálj meg nyugodt maradni, piszok nehéz,de ha befeszülsz csak még rosszabb lesz. Olvass a dackorszakról, próbáld megérteni mit él át olyankor és könnyebb lesz megértőnek lenned.

2 hónapja kezdte a bölcsit, addig 0-24ben veled volr, most gondolom napi 8-9-10 órát nélkülöznie kell téged. Abszolút érthető a reakciója. A bölcsiben egész nap viselkedik, valahol ki kell tombolnia magát. Te is írod, hogy újra dolgozol, fáradt vagy, neki a bölcsi ugyanolyan munka , mint neked és fáradt. Ráadásul még a lelki részével is meg kell mindemellett küzdenie. Neki meg rosszabb ,mint neked.

A szomszéd gyereke 9 hónapos korától 10 órát volt bölcsiben, majd sírt este 7 óra után, hogy sír a gyereke, mert nem akar aludni a gyereke.

A megoldás az volt, hogy nem járt annyit bölcsibe

Ezt fokozatosan kell bevezetni, nem egyik napról a másikra

A fiam 2 éves kor után kezdet, napi kétszer 3 óra

De még így is nehéz volt.

A hisztikre mindig a választási lehetőség, a figyelemelterelés vagy az ölelés a megoldás

"Ezért se értem hogy akkor otthon miért ez a fesztivál."

Pont azért. Minél jobban viselkedik közösségben, annál több feszkót kell kiengedni otthon.

Kicsit több következetesség otthon segíthet. Pl: mi az, hogy se a cipelés, se a babakocsi? 'Édes lanyom nehéz vagy, ha nem jössz mellettem, tollak, nincs apelláta. Kicsatoltad magad? Szia, én mentem." Ha csak nem autista, mint a lányom, jönni fog.