Kisgyerekkel valóban ilyen nehéz? Félek a jövőtől?
Sziasztok.
Első kisbabámat várom, azonban kétségbe vagyok esve.
Egy ismerős gyerekére vigyáztam fél órát. 1,5-2 év közötti.
Nem szoktunk találkozni, csak félévente kb. Tehát a gyerek 1-2x látott eddig életében, ez nem tudom számít -e.
Lerakták a gyermeket, leöltöztették és már mentek is, ez így volt megbeszélve, nincs is baj ezzel.
Azonban a baj az volt, hogy a gyermek fél órából fél órán át sírt és már gondolkodtam, hogy beteszek egy füldugót.
Bàrmilyen játékot, akár az övét, akár sajátot vettem elő nem engedte, eltetette velem. Dobálta a játékot, földhöz vágta magát, csillapíthatatlanul sírt. Számomra ez egy nagyon rossz élmény volt.
Tudom, hogy ez most amiatt volt, hogy nem tudta, hova ment a családja és hogy én ki vagyok, hol van, mikor jönnek érte.
Próbáltam végig normál hangerőn beszélni hozzá. Könyveket, plüsst, építőt, autót, hűtőmágnest mindent bevetettem, amit csak tudtam.
Őszintén nagyon megijedtem, hogy ez ilyen lesz. Milyen saját gyerekkel?:( Félek, hogy nem fogom tudni jól kezelni majd a hisztijét esetlegesen.
Most ez egy speciális eset, hisz nem én vagyok az anyja, de gondolom sokszor előfordul, hogy hisztis a gyermek, sír, te miként reagáltok rá, ha a gyerek olyankor elutasító? Próbáljátok magára hagyni és tennivenni valamit és majd megnyugszik? Vagy csak azért is próbáltok mindenerőtökkel nyugtatni?
Ez mennyire gyakori? Hogy ilyen hisztik vannak nálatok, ami csillapíthatatlan sírással jár?:(
Én félek, hogy nem leszek jó anyuka, hogy nem fogom bírni.:(((((
válasza:Ennyi idős gyereknek nincs tapasztalata, időérzéke, őt otthagyták amit úgy élmeg hogy anya eltünt, nincs.
Ezért nehéz a bölcsibe szoktatás is, ott is sírnak van, hogy hetekig anya után.
Ez a dolguk, de nekik ez félelmetes.
válasza:Elég gáz,hogy így otthagyták rád. Konkrétan a semmiből. Nem csoda, hogy kiakadt a gyerek.
Egyébként sokmindentől függ, hogy fogsz állni a gyerekedhez. Ez mind baromság, amit itt gyakorin a legtöbben állítanak: “Borzalmas gyereket nevelni”.
Igen, borzalmas azoknak, akiknek 0 segítségük sincs, szülés utáni depresszióba estek, kutya se szól hozzájuk, folyton ordít a baba és nem tudja miért, teljesen új helyzetbe kerül (eddig buli volt az élet, most már nem az.)
Na nekik tényleg borzasztó lehet.
DE! Nem mindenki ilyen.
Egyrészt, ha valakinek van segítsége, ki tudna magát pihenni, tud magára szabadidőt fordítani, gyerek sem problémás, annak csak az alapidegrendszerén, hozzáállásán múlik, mennyire idegesíti fel egy esetleges dackorszakos hiszti. Mivel mindenhol van.
Én pl.alapból szorongással küszködöm nagyon sok olyan dolog miatt, ami nem a gyerekekhez köthető. 5 évesem van és egy 5 hónapos.Természetesen van, amikor már sok nekem is az egész napos vinnyogás, hiszti és fintorgás. Igazából nem ez a sok, hanem ez a túlzott inger, ami ér egyszerre, hiszen alapvetően tudnám türelmesen kezelni, de nagyon nehéz, ha éppen nem vagy kipihent.
Köszi a válaszokat nektek. Én is azt gondolom, vagyis próbálom nyugtatni magam, hogy ez természetes volt és nem bennem van a hiba és attól nem leszek rossz anya.
Sajnos megèrtettem őket is, mert időre mentek, sietniük kellett és ez van.
Lehet akkor is ez lett volna, ha 1 óràt cseverészünk, akkor is nem a nagyi vagyok vagy az unokatesó, akivel sokat találkoznak.
Egyébként végig higgadt voltam, teljesen normál hangerőn beszéltem. Egyszer próbáltam, hogy ölbe veszem, simogatom, de ez abszolút nem volt jó, mert lökött el magàtól, bár megértem, hisz egy idegen vagyok neki.
A végén volt mikor már éreztem, hogy elveszett a türelmem, hol egy füldugó, mert itt fogok megsüketülni. Akkor leültem a székre és próbáltam figyelmen kívül hagyni a sírást, mert egyszerűen semmilyen közeledést nem fogadott el.
válasza:8-assal egyetértek.
Ekkora gyereket arra szabad csak hagyni, akivel már sokszor találkozott. Ezek általában a nagyszülők. Veled hányszor találkozott? Ha először, akkor az lett volna megdöbbentő, ha nem sírja végig ezt az időt.
Nagyon bután intézték ezt a szülei.
Szóval a saját gyerekeddel ez biztosan más lesz, de te sose bízd így számára idegen felnőttre.
válasza:Most erre mit lehet írni? Én eleve nem hagynám egy idegennel a gyereket. Mert lehet hogy te nekik nem vagy az, mármint a szülőknek, de a gyereknek igen.
Ha egy olyan személlyel lett volna aki része az életének akkor nem ez lett volna valószínűleg.
Másrészt meg fel kell őket készíteni erre, beszélni nekik az ő kis nyelvükön. Gyerekek, nem hülyék.
Harmadrészt pedig nem ártott volna fokozatosan csinálni az egészet.
Te rábíznád a gyerekedet 1,5, 2 évesen egy számára idegenre?
Laza szülőnek mondanám magamat, de vannak határok.
Igen, nyilván egy gyerekkel nehéz, de az sem mindegy hogy hogyan neveled és hogyan hagyod másra.
Konkrétan eltudom képzelni szegény nyerek mennyire megvolt ijedve hogy egy alig látott emberre volt rábízva ,az anyja meg az apja egyszerre lelépett. Pánikba esett.
válasza:Amúgy egyszer volt az hogy 7 hónapos volt a gyerekem és este mentünk kikapcsolódni. De csak 3 és fél órára. Fél 5 kor kellett indulni. Előbbre hoztuk a fürdést, altatást. Ment is.
Arra értunk haza hogy a gyerek szipog meg morog annyira kimerült a sírásba. Nagyira lett bízva, azért mertem mert amúgy jól elszoktak lenni. Mondta hogy az utolsó egy órát nem bírta.
Nekem konkrétan azóta buntudatom van. Tegnap fürödtem és az apja tudott bemenni hozzá (már aludt előtte) akkor sem tudott megnyugodni.
Úgyhogy inkább többet egy jó darabig nem hagyom "egyedül" csak ha tényleg valami fontos fontos történés van.
Hát szerintem is.
Azt mondom egy 2-2,5 éves is másabb, aki màr tud beszélni és picit jobban meg lehet értetni magadat vele. Bár szerintem idegenre hagyni őket se szabad.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!