Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Le lehet mondani egy gyerekről...

Le lehet mondani egy gyerekről, ha "problémás"?

Figyelt kérdés
2 fiam van, a nagy 5 éves, a kicsi 3. A nagy fiam is problémas, de fejleszthető, okos aranyos kisgyerek. A kicsi viszont 😔 az értelmével nincs gond, beszélni tud, szobatiszta is. Hihetetlenül agresszív, veszélyes, érzelemmentes. Támad, bántalmaz kicsit, nagyot egyaránt. Néha már eszközzel is. Kivizsgálása folyamatban van egy ideje, babaként is nagyon furcsa volt már. Kódot nem kapott még, diagnózis sincs. Korai fejlesztőbe jártunk, pszichológus még nem akar róla semmit mondani, inkább nekünk javasolt terápiát. Azt mondta hogy ilyen kicsin még nem állapítható meg, hogy pszichopata e vagy sem, meg hogy ilyen diagnózis igazából már nincs is, főleg nem gyerekekre. Bölcsivel egyszer próbálkoztunk, brutálisan verte a gyerekeket, amint egy pillanatra le vették róla a szemüket. Nem kapott felvételt természetesen ezek után. Soha nem kötődött senkihez, se hozzám, sem apjához, nagyszülőhöz, neki az ég világon teljesen mindegy ki van vele, vagy ki nincs. Az az igazság, hogy nem bírjuk tovább. Ezt a brutál kontrollt, az állandó verekedést, hogy mindenkit támad, testvére is fél tőle, éjszára kulcsra zárkózik az apjával, mert mióta nincs kiságyban, azóta éjjel is gondok vannak (szörnyű gondok). A kiborulásokról nem is beszélve, durva önbáltalmazásai vannak. Nem mertem senkinek elmondani vagy egyáltalán megkérdezni, hogy lemondhatunk e róla, nem tudom mit tegyek. Nem vagyunk mi rossz emberek, soha nem bántottuk, sokmindent próbáltunk. Tegnap már a rendőrség is eljött hozzánk, van a közelben egy terület, ahol biztonságban tudnak kismotorozni a gyerekek, épp csak mi ketten voltunk, amikor jött egy 2 éves kisfiú az anyjával. A fiam azzal a lendülettel, ahogy beléptek és neki iramodott a kisfiú a motorozásnak, belerohant, elesett és erőből ütötte ahol érte szerencsétlent, mire az anyjával futottunk és hátralökte a gyerekem. Ha nem fogom le, akkor a nőnek is nekimegy, majd én kaptam a pofonokat a saját fiamtól. Nem bírjuk tovább.
2023. nov. 8. 12:25
1 2 3 4
 11/39 anonim ***** válasza:
100%

Basszus, nagyon durva ez a gyerek. Ez már tuti nem attól van, hogy ti valamit elcsesztetek volna, ez valami mentális probléma. Ehhez már gyógyszer és pszichoterápia kell a gyereknek. De lehet, hogy tényleg be fogják zárni, akár élete végéig, hacsak nem olyan, hogy elnövi, de nagyon nem hiszem.

Mivel kezdődött? Mennyi idős korban? Anyatejes volt? Már csecsemőként is durva volt? Miben nyilvánult meg? Milyen első jelek voltak?

2023. nov. 8. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/39 A kérdező kommentje:
Igen, anyatejes volt 1 éves koráig. Az érzelmek teljes hiánya volt észrevehető nála. Mosolyogni nem nagyon láttam, sőt nem is mosolygott soha. A mozgásfejlődése, beszédfejlődése teljesen rendben volt. Soha nem értettem igazán milyen igényei vannak éppen, mert sírni sem sírt sokat. Le voltunk tudva, hogy ő ilyen morcos baba, nem kell mindenkinek crybabynek lennie és örüljünk neki. Amikor értelmesebb lett, el kezdett direkt fájdalmat okozni magának, ha valami kellett neki, de nem kaphatta meg, vagy nem engedtem. Egyszer, de akkor még nem szándékosan, tönkretette a nagy kedvenc játékát, amiért nagyon kiborult a nagy, azután elkezdett rendszeresen ilyen romboló lenni. Akkor már csapkodott is elég gyakran minket. Nem engedtük természetesen, de nem hatotta meg soha, inkább egyre csak durvult. Annyira nem volt azért vészes, inkább amikor bölcsibe mentünk látogatásra, majd első beszoktatásra 2 évesen. 1 hét után mondták, hogy veszik fel. Míg a többi gyerek valamivel játszott volna, az enyém csak az ütlegeléssel foglalatoskodott. Egy kislánynak nagyon csúnya véresre karmolta a nyakát. Az éjszakai zűrök is akkor kezdődtek, mert a kiságyból már ki tudott mászni, kapott egy normál ágyat. Rohantunk vele szakemberhez, akihez a nagyot is vittem, ő küldött tovább. Nem láttam még boldognak vagy szomorúnak vagy bárminek soha. Akár lesz gyógyszer, ami az agresszión segít, abban nem fog soha semmi sem segíteni, hogy egy kis érzelem is legyen benne...
2023. nov. 8. 13:53
 13/39 anonim ***** válasza:
100%
Úristen :( Nagyon sajnállak titeket! :(
2023. nov. 8. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/39 A kérdező kommentje:
Nem bújt hozzánk babaként, se nem jött utánunk sírva, nem volt szeparációs szorongása, semmi.
2023. nov. 8. 13:56
 15/39 anonim ***** válasza:
100%

Az unokaöccsém is hasonló volt 3-4 évesen, bár nem ennyire durván. Ő mindenkit fojtogatott volna, mindegy volt, hogy gyerek, felnőtt, állat... Ütött is, ha nem az volt, amit ő akart.


Tesómék a családsegítőtől kértek segítséget, nekik is kellett menni pszichológushoz, meg a gyereknek is, de senkivel se volt semmi pszichológiai probléma. Mikor oviba került, kicsit szelídült a gyerek, de ott is csinált hajmeresztő dolgokat, lelökött egy gyereket a csúszdáról, hasonlók.


Jártak vele mindenféle fejlesztésre meg magánúton terápiára (lovagolni pl) és őszintén nem tudom, mi az, ami végül bevált, de mire iskolába ment az égegyadta világon semmi magatartásgondja nem volt.

2023. nov. 8. 14:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/39 anonim ***** válasza:
35%
Amit leírsz, az azért elég nehezen hihető. Én szkeptikus vagyok egy ilyen történettel....
2023. nov. 8. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/39 anonim ***** válasza:
100%

10 vagyok, probáljátok bejuttatni minél előbb egy gyermekpszichiáterhez. A korai életkorban elkezdett pszichoterápia komoly változásokat tud elérni, akár pszichopátiás személyiségzavarnál, akár antiszociális személyiségzavarnál (nem azt mondom, hogy az! Nem vagyok pszichiáter és sok más is lehet), ilyen mértékű gondoknál is tud valamicske javulást okozni, el nem múlik, de ilyenkor még javulást lehet elérni. De ehez minél korábban elkell kezdeni a pszichoterápiát, akár mi is a gond vele, mert minél hamarabb kap szaksegítséget annál sikeresebb a terápia. Probáljatok bejutni valahova, nagyon durva amiket írsz és jobb ennek minél hamarabb utána járni.

Amig nem juttok el kezdj el mindent leírni (ott lehet nem jut majd hírtelen eszedbe). Családi anamnézistől kezdve, volt-e bármi mentális gond a családban. Milyen volt a terhesség lefolyása, a szülés stb. Érte-e bármi féle trauma, akár érzelmi, akár fizikai (tényleg bármi, ami kicsinek is tűnik, pl haláleset a családban, látott-e valami traumatikusat pl elütötte a macskát az autó... Tényleg bármit. Fizikailag meg érte-e koponya trauma, leesett valahonnan és nagyon beverte a fejét stb nyilván ezek nem magyarázzák a csecsemőkorit, de mint élmény bevésődhet és ronthatott a helyzeten). Mik voltak az első jelek, amik furcsák, miket csinál, mit mondd ha számonkéred ezekért ... Mindent, tényleg minden írj össze, hogy ott már ennyivel gördülékenyebben menjen.

2023. nov. 8. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/39 anonim ***** válasza:
77%
#16 Ha pszichopata, akkor lehet, de arról senki nem tehet.
2023. nov. 8. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/39 anonim ***** válasza:
100%
#17 jókat írt.
2023. nov. 8. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/39 anonim ***** válasza:
96%

Basszus elnézést kérek tőled.

Az első mondat után felháborodtak,hogy el akarod tüntetni a gyerekedet

De ahogy vegigolvastam azt kell,hogy mondjam megértelek

Lemondani nem kell róla,de valami bentlakásos intézetet keressétek neki,ahol szakemberek vannak

Nagyon durva.

El sem tudom képzelni,hogy ha az én fiam így viselkedne hogy élnem túl...

2023. nov. 8. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!