Le lehet mondani egy gyerekről, ha "problémás"?

2 fiam van, a nagy 5 éves, a kicsi 3. A nagy fiam is problémas, de fejleszthető, okos aranyos kisgyerek. A kicsi viszont 😔 az értelmével nincs gond, beszélni tud, szobatiszta is. Hihetetlenül agresszív, veszélyes, érzelemmentes. Támad, bántalmaz kicsit, nagyot egyaránt. Néha már eszközzel is. Kivizsgálása folyamatban van egy ideje, babaként is nagyon furcsa volt már. Kódot nem kapott még, diagnózis sincs. Korai fejlesztőbe jártunk, pszichológus még nem akar róla semmit mondani, inkább nekünk javasolt terápiát. Azt mondta hogy ilyen kicsin még nem állapítható meg, hogy pszichopata e vagy sem, meg hogy ilyen diagnózis igazából már nincs is, főleg nem gyerekekre. Bölcsivel egyszer próbálkoztunk, brutálisan verte a gyerekeket, amint egy pillanatra le vették róla a szemüket. Nem kapott felvételt természetesen ezek után. Soha nem kötődött senkihez, se hozzám, sem apjához, nagyszülőhöz, neki az ég világon teljesen mindegy ki van vele, vagy ki nincs. Az az igazság, hogy nem bírjuk tovább. Ezt a brutál kontrollt, az állandó verekedést, hogy mindenkit támad, testvére is fél tőle, éjszára kulcsra zárkózik az apjával, mert mióta nincs kiságyban, azóta éjjel is gondok vannak (szörnyű gondok). A kiborulásokról nem is beszélve, durva önbáltalmazásai vannak. Nem mertem senkinek elmondani vagy egyáltalán megkérdezni, hogy lemondhatunk e róla, nem tudom mit tegyek. Nem vagyunk mi rossz emberek, soha nem bántottuk, sokmindent próbáltunk. Tegnap már a rendőrség is eljött hozzánk, van a közelben egy terület, ahol biztonságban tudnak kismotorozni a gyerekek, épp csak mi ketten voltunk, amikor jött egy 2 éves kisfiú az anyjával. A fiam azzal a lendülettel, ahogy beléptek és neki iramodott a kisfiú a motorozásnak, belerohant, elesett és erőből ütötte ahol érte szerencsétlent, mire az anyjával futottunk és hátralökte a gyerekem. Ha nem fogom le, akkor a nőnek is nekimegy, majd én kaptam a pofonokat a saját fiamtól. Nem bírjuk tovább.