Miért írja itt mindenki,hogy az ő férje mindig játszik a gyerekkel,átvesz tőle minden feladatot a munka után,fürdet altat etet stbstb?

Én férjem tényleg ilyen, de csak ennyiből nem kell semmi extrát levonni.

Amit emögött a mondat mögött nem lát senki, hogy ő árva, neki a gyerekei az egyetlen vér szerinti családtagjai, és emiatt szerintem többet jelent neki, mint talán más apáknak. Nálunk én is elég karrierista voltam, a családi vagyonunk (ház, autó stb) jelentősebb része származott tőlem, mint tőle, ez se általános és sok férfinak nem is tetszik. Nem kell meggebednie a munkahelyén, hogy ne haljunk éhen, mert nekem passzív jövedelmem is van (lakáskiadásokból) emiatt nincs kiégve se a nap végén, nem túlórázik, és szeret mozogni, tehát neki kikapcsolódás a kertben vagy a parkban a gyerekekkel rohangálni.

Most ebben a leosztásban nekem semmi túlzás nincs abban, hogy a férjem munka után tök boldogan foglalkozik a gyerekekkel, én meg közben ha kell elintézek bármit, vagy ha dolgunk van, akkor megoldjuk.

Nem írja mindenki. Sok férfi még sajnos mindig egy elkényeztetett tohonya, aki azt hiszi hogy napi 8-9 óra munkában eltöltött idővel ő letudta a kötelességeit 🤷‍♀️ Reméljük a mi generációnk már úgy neveli fel az ifjú titánokat, hogy ne cselédként meg anyuci meghosszabbításaként tekintsenek a nőkre.

Az én férjem amúgy kiveszi a részét, de ki kell neki osztani a "feladatot". Magától ritkán jut eszébe, lehetne proaktívabb :D

Istenem De bele tudtok kötni mindenbe 🤣🤣🤣

Szerintem nem úgy értette,hogy csak az a normális aki elhozza az ovibol a gyerekét,de mindegy

Tipikusan a szaron is csomót keresték,hogy kotekedhessetek.🤣🤣

Jaj, mikor férjhez mentem, jöttek a kollégák, hogy lesz most egy egy felnőtt gyereked, hahahah, akire mosni/főzni/vasalni kell, meg tutujgatni... Hát nem, nem kell kreténhez hozzámenni.

Az én férjem mindent csinál, nem kell kiszolgálni és nem "segít" hiszen nem az volt én dolgom minden.

Én azért írom, mert így van. Segít ahol tud. Ígysem 50-50 a dolog nyilván, mert nem fogom hagyni pl., hogy ő keljen éjjel a gyerekhez, amikor másnap 6-kor kel és dolgozni megy (pedig felajánlja ha már nagyon kivagyok), de ketten vállaltuk a gyerekünket, így természetes, hogy nem csak az én dolgom és felelősségem.

Szerencsére zömében hasonló felfogású családokkal vagyunk körbevéve, de azért akad olyan is, ahol apuka pl. vállalkozó, sosincs otthon és jó közelítéssel meg sem ismerné az oviban, hogy melyik gyereket kell hazavinni.

“csak a gyerekek?”

Micsoda?! Annál csodálatosabb kikapcsolódás nincs, mint amikor végre otthon, játszom, beszélgetek a gyerekeimmel, fejlesztem őket, mesélek nekik.

A születésük óta enyém a fürdetés.

Az a határtalan antikulturális cunami érdekli a bánatot, ami a szennycsatornákból folyik.

Ha valami értékesről lemaradok, pótolható.

De az az idő, amit nem a gyerekemmel töltök, soha.