Mit Lehet csinálni egy állandóan rosszalkodó semmiből sem értő két évessel?

Ez lehet teljesen termeszetes életkori sajátosság is, de ha úgy érzed, hogy ez már túlmegy egy normál határon, akkor kérd szakember véleményét (pl korai fejlesztő).

Én is ilyen és ehhez hasonló válaszokat kaptam mikor hasonló dolgokra panaszkodtam, annyi különbséggel, hogy nálunk a harmadik gyerek volt ilyen. Megkaptam, hogy car anya vagyok, nem nevelem, nem foglalkozok vele, minek kellett harmadik, ha nem bírok vele stb. Még a vedőnő is ezt mondogatta, hogy legyek kicsit rugalmasabb, próbáljak utánaolvasni a dackorszaknak... Nálunk ez egészen az ovi első napjáig tartott (bölcsibe várólistán volt 1,5 évig). Az első nap végén azzal vártak, hogy "Anyuka, itt tényleg valami nagy baj van!", a második héten már SOS időpontot kaptunk a nevtanba, majd küldtek is tovább a szakértői bizottsághoz.

Mikor megkaptuk a bizottságtól és a többi helyről is a diagnózist, hogy autista és valószínűleg adhd-s, a gyerekorvos bocsánatot kért, mert azt hitte, csak én túloztam el a problémát.

Nálunk tényleg meg sem állt egész nap, ha nem aludt, akkor állandó mozgásban volt. Ha valami nem tetszett neki akkor még csak nem is sírt, csak pusztított. Nevetve csapdosta földhöz a törékeny dolgokat, az sem érdekelte, ha megsérült közben. Mindenre mászott (3m a belmagasság és sétált a szekrénysor tetején!), órákig csapdosta a szekrényajtókat, később ezek hangját kezdte el utánozni. Amit addig mondani tudott, szinte mindent elfelejtett és csak hangokat utánzott. Nála a konnektor piszkálás nem merült ki annyiban, hogy nyúlkalni akart benne, hanem leverte, kikaparta mellőlük a vakolatot, ha nem volt a keze ügyében szerszám (építőkocka, kisautó...), akkor körömmel esett neki. Borzasztó 2,5 év volt (1,5-4 éves kora között), azt hittem, nem fogom ép ésszel kibírni.

Ezzel amit leírtam nem azt akarom mondani, hogy a te kisfiadnak is baja van, csak azt, hogy ha úgy érzed valami nincs rendben, akkor merj segítséget kérni és ne hagyd, hogy lerázzanak azzal, hogy minden a te hibád és te csinálod rosszul!

Amúgy én sem értem minek kellett kisbaba a kicsi mellé

Én megmondtam a férjemnek az első születése utan ha második gyereket akar várnia kell legalább hat évet..

Nem voltam hajlandó hamarabb vállalni,kicseszni magammal

Végül hét év után szültem újra,és aldom az eszemet,hogy nem hamarabb

Ja ,és nem mondtam,hogy több vagyok,vagy jobb

De nem is sírtam,hogy mi lesz velem két gyerekkel.

De amúgy hol látod,hogy én magamat többre tartom mint a kerdezot?mert szerintem nem azt írtam,hogy én vagyok a jobb a több a tökéletes.

Csak leírtam,hogy nem értem miért vállal valaki meg egy gyereket ha az első is kicsi és nem bír vele.valamint leírtam,hogy nálunk nagy a korkulombseg,és örülök,hogy így van.

Ez szerintem nem egyenlő azzal,hogy én több lennék.