Szociálisan szorongó óvodás. Hogyan segíthetnék neki?

Beszélj a óvónőjével, kérdezd meg ő mit lát ezzel kapcsolatban. Ebben csak ő fog tudni segíteni, hisz ő van ott velük. Neki kell hogy legyen eszköze arra, hogyan tudja a gyereket a csoport pereméről beljebb segíteni. Sajnos ezügyben te többet nem tehetsz. Az hogy otthon sujkolsz bele valamit, nem fog segíteni. Beszélj a pedagógussal. Nem is értem miért nem ez az első? Miért idegenektől vársz megoldást.

(Óvodapedagógus vagyok)

Előzőekkel egyetértek.

Annyit tennék hozzá, hogy ha jól értem, eddig egy évet (plusz most egy hónapot) járt eddig óvodába. Szerintem a mi fiunknak is ennyi idősen nemigen voltak barátai. A kiscsoportosok amúgy is inkább egymás mellett, de nem egymással játszanak.

A mi fiunk 4 évet járt óvodába (októberi gyerek). Gyakorlatilag csak az utolsó másfél-két évben volt barátja és csak az utolsó egy évben több barátja.

Tehát ez alkati adottság is: vannak nyitottabb és jobban maguknak való gyerekek. Mint ahogy a felnőttek között is.

Egyetértek azzal, hogy beszélned kéne az óvónővel, de ha most tényleg keveset is játszik mással, én biztatnálak, hogy 1-2 év alatt sokat javulhat a helyzet.

4-es... ,,hogy ha sikerül kilépnie a komfortzónából jutalmul kaphat egy csokit, vagy bármit ami ösztönözni tudja" ,,Pl. ha elmennénk játszóházba akkor adnék neki egy mini feladatot, hogy ma kérdezzen meg egy gyereket arról, hogy mi a kedvenc játéka, vagy hogy kérdezze meg a másikat mi a kedvenc fagyija."

Látom, hogy segíteni szeretnél, de minden jóindulattal mondom, hogy még kicsit olvasgass ebben a témában, mert ez nem jó megközelítés egy szorongó gyereknél. 1 évesen nagyon mások a gyerekek, mint ovis korban, most még lehet, hogy simán odamegy a gyereked, ha kéred tőle, de hidd el nekem, hogy 4 évesen, szorongva nem fog odamenni senkihez, pláne nem megkérdezni valamit. Csak kelted ezzel benne a feszültséget. És jó dolog, hogy ti már most sokat jártok közösségbe, de egyrészt ne felejtsük el, hogy a gyerek is önálló személyiség (te hiába vagy extrovertált, ha ő introvertált), plusz azért itt egy 4,5 éves gyerekről van szó, aki már másfél éve óvodába jár, tehát szociális minta éri bőven.

Azt sokkal jobb megközelítésnek látom, amit a kérdező írt, hogy segíteni neki elkezdeni a játékot közösen egy másik kisgyerekkel mondjuk a játszótéren/játszóházban, aztán szépen kihátrálni felnőttként, és hagyni a gyerekeket érvényesülni. És maximálisan egyetértek, hogy az óvónővel is beszélni kell, hogy ő hogy látja a helyzetet, a csoport dinamikáját. Simán lehet, hogy elkaptál kérdező egy rossz pillanatot éppen, amikor mentél érte, de napközben máshogy viselkedik.

#7

4 vagyok. Látom expert vagy, tudnál nekem segítséget abban hogy te melyik könyveket olvastad amiben nem a gyerek sikerei által növeled a csekély önbizalmát, hanem máshogy? Mert kíváncsi lennék arra a technikára is.

Amúgy első körben csak arról volt szó, hogy anya párszor megszidta, ami gondolom elég komoly lehetett, ha ilyen szintű önbizalom hiányt sikerült okozni, azt hogy anya is introvertált és a gyereknek mintája sincs az csak a válaszokból derült ki. Aki meg azt gondolja hogy ezt az ovónő meg tudja oldani, na annak kéne kicsit olvasgatni szerintem....

4-re:

Nekem laikus szülőként nagyon bizarrnak hangzik, hogy a barátkozás megoldandó feladat legyen neki, amiért jutalmat kap. Azért menjen oda és szólítsa meg a másikat, hogy játszhasson vele! Ez belső vágya legyen, ne külső elvárás miatt ill. ne jutalomért csinálja!