Milyen lett az életed azóta, hogy gyerekeid lettek? Jobb lett, vagy inkább rosszabb?

Bizonyos szempontból jobb: 30 éves koromra nagyon szerettem volna gyereket, és nagyon nehezen jött. Azóta betöltötte az űrt, amit a gyermek utáni vágy okozott. Mindig jelen van a változás, a fejlődés az életünkben azon keresztül, ahogy a gyerek is nő, és fejlődik. Ez nekem egy pozitív érzelmi töltet.

Más szempontból rosszabb: óriási mennyiségű feszültséget, és kimerültséget hozott az életünkbe, ami 3 éves korában is változatlan. Nagyon rossz alvó, nagyon akaratos, nagyon nyughatatlan. Az elmúlt 3 évben a világon semmi nem volt vele könnyű, a párommal pedig külső segítség nélkül szinte nulla időnk van egymásra. Mielőtt megszületett, nekem fogalmam sem volt, hogy egy kicsi gyerek ilyen szintű feladatot jelenti napi 24 órában.

Konklúzió, mindent mérlegelve: nagyon szeretem, és soha nem csinálnám vissza, soha nem bántam meg. De nem is vállalnék többet. Még 2,5 évnyi tömény éjszakázást nem bírnék ki sem én, sem a házasságunk.

Plusz egy gondolat ehhez: szerintem az éli meg boldogabban, kiegyensúlyozottabban az anyaságot/ szülőséget, akinek van segítsége hozzá. Jó időnként kicsit letenni a terheket, és csak egyedül feltöltődni gyerek nélkül. Pihentebben minden könnyebben megy, a gyerekkel is. És ahogy, egy párkapcsolat a gyerek mellett is jól működjön, igenis kell idő kettesben is a párunkkal. De napjainkban sokszor iszonyúan magukra maradnak a szülők vagy az anyák, minden feladatukkal. Én látok iszonyúan feszült, kimerült, örökké felhúzott anyákat, akikre rá sem ismerek, mert a gyerek előtt egyáltalán nem ilyenek voltak. És tudom, hogy nekik semmi segítségük nincsen, feltöltődési lehetőségük szinte nulla. - Nyilván én kisgyerekesként tapasztalom ezeket a dolgokat.

És vicces hallani, ahogy az öregasszonyok a társasházak padján fennhangon szidják a "mai anyákat". De azért azt is gondoljuk végig, hogy korábban együtt élt a tágabb nagy család, és az anyának mindig volt segítsége. Most viszont sokszor egyedül van mindenre 24 órában, nemhogy nagyszülő nincs, de sokszor a párját alig látja este 7 óra előtt. - És akárki akármit mond, egy gyerek felnevelése nem kizárólag egyetlen ember dolga lenne. Anyósomnak például mindig ott volt a már nyugdíjas anyja, aki a 2 gyereket orvoshoz vitte, főzött estére, felügyelt rájuk, bármikor kellett. Anyukámnak szintúgy ott volt a nagymamám, délután 5 óra után bármikor átadhatott neki, míg baba voltam, ha főzni kellett, vagy nagyon megcsinálni valamit. Míg manapság sokszor napokig is tök egyedül van az anya egy, vagy több kisgyerekkel... és rohadt nehéz úgy kiegyensúlyozottnak lenni, hogy arra nincs időd, hogy nyugodtan hajat mossál, vagy kivasalj egy-két ruhát másnapra. - Szerintem mostanság ez a szülőségben a legnehezebb.

13. Én ezt még azzal is kiegészíteném, hogy egyénfüggő; egyéni élethelyzet függő; és gyerekfüggő is. Nyilván egyénfüggő, mert mindenkinek más a személyisége, és a terhelhetősége-teherbírása. Az élethelyzeten azt értem, hogy kinek, mennyi segítsége van. Sokkal nyugodtabb vagyok a gyerekem mellett nyilván, ha tudom; ha beteg, csak riasztanom kell a nagymamát. Más helyzetben van az, akinek folyton beteg valamelyik gyereke a kettőből, és egyedül kell megoldania, azon agyalva, mikor rúgják ki, vagy éri ezért hátrányos megkülönböztetés a munkahelyén, hogy a gyerekkel egyik táppénz követi a másikat.

És utolsó sorban azért írom, hogy gyerekfüggő, mert lehet, hogy ugyanaz a szülő x gyerekkel mindent sokkal könnyebben él meg, és jobban élvez, mint y-nal. A fodrászom a mai napig emlegeti, milyen jó volt neki otthon a gyerekkel. 3 hónapos korától átaludta az éjszakát a kisfia, és mindent meg tudott mellette csinálni, olyan nyugis gyerek volt, és a mai napig is olyan jól elvan a gyerek magának. Nekem a legmeghatározóbb élményem a szédüléses fáradtság, és a sírás határát súróló kimerültség az otthon töltött két évből, mert a két év alatt nem volt egyetlen normális, átaludt éjszakánk sem. Ezután pedig fél évig úgy jártam be minden nap rendszeresen dolgozni, hogy ő még mindig ébredt minden éjszaka. Mellette iszonyú mozgékony, pörgős, az a fajta gyerek, aki mindig akar valamit. Ha nekem jutott volna egy 3 hónapos korától jól alvó gyerek, nyilván én is mindent jobban, és könnyebben élek meg, ha kipihent vagyok. A kialvatlanság hosszú távon legyilkol mindenkit, bármennyire is szereti a gyerekeket.