Érdemes ezzel a problémával 3 éves gyerekkel pszichológushoz fordulni?

Köszönöm a tanácsokat, mindegyiken túl vagyunk. Hagyjam nyitva az ajtót ez nagyon cuki :') bár ilyen egyszerű lenne, még életébe nem volt becsukva a szobája ajtaja. Sólámpa ég nála, esti rutin megvan, legalábbis elméletben (7 körül vacsi, együtt kezdenek fürdeni, a kicsit kiveszem, felöltöztetem, apa elaltatja, addig ő még játszik a fürdőben, majd fogmosás, mese, alvás (lenne). Kis sólámpa ég egész éjjel, de nem alszik el mire a kicsi már egyszer felébred, vagy kiajad valamin és üvölt, felébreszti, majd nem engedi hogy átmenjek, mert ne hagyjam egyedül. Ha a nagy villanyt felkapcsolom akkor is fél, nem a sötétség az oka, egyszerűen fél egyedül. És akkor ilyenkor ordít, kicsit nem lehet visszaaltatni, hadd ne folytassam. Kész rémálom az életünk komolyan. De akkor mindenképp próbálok felkeresni egy pszichológust.

Van javulás, de csak mert átvittük közénk és ha nekem el kell mennem ott marad az apjával, nem egyedül. Voltunk pszichológusnál, nincsen baja, csak a természete ilyen. Nagyon inpulzív, mindenre hevesen reagál, pl a tesója rátenyerel a kezére ami max kellemetlen érzés lehet, na neki az NAGYON fáj... :D és mindenért ordít. Nem sírdogál, nem vonul el duzzogni a sarokba, ő ordít. Este meg azért nem akart elengedni, mert tudta hogy akkor a másikkal vagyok ergó féltékeny. Sokat beszéltünk erről, sokat fantáziálunk amikor mindkettőnek egyszerre kellenék hogy bárcsak kettő lenne belőlem, akkor neki is lehetne egy anya meg az öcsinek is de sajnos nem így van. Stb.. de idő az ami segíteni fog.