Lakásban élők, mit csináltok tavasztól őszig a gyerekkel bent a lakásban?

Mi kertesben élünk, de közel sem vagyunk kint egész nap.

Reggel el megyünk a boltba, kicsit a játszótérre aztán haza.

Itthon bent olvasunk, társasozunk, játszunk.

Én utálok kint lenni, a férjem viszi ki a 3 évest ha haza ér, hat óra körül. Kint vannak kb nyolcig.

Sokat vagyunk anyukámnál, Ő panelban lakik. Ha ott vagyunk akkor is le foglalom bent, késő délután megyünk kicsit játszótérre.

#44

Nem minden panel ugyanolyan, nálunk soha nem lehetett hallani ilyeneket, pedig 3-ban is laktam.

Szomszédokat se lehetett soha hallani.

(Wc lehúzást nem hazudok, lehet hallani de csak a wc-ben, ott valamiért terjed a hang is, de a lakás többi részében csend van)

Örök parázs vita más topikokban is.

Mi nagyon jövős-menős pár voltunk, aztán megszületett a kislányunk, aki utált minden hordozó eszközt, úgy ordított az autóban, a babakocsiban és a hurciban is, mint akit nyúznak. 8 hónapra a lakásba szegezett kb., ami nagyon megviselt. Mentünk, ha menni kellett, vagy ha akartunk, de gyorsan minimalizálásra került ezek száma, mert egyszerűen idegtépő volt egy bolti séta is. Ölni tudtam volna egy udvarért. Végül megadatott (ez volt az eredeti terv is).

A reeeennngeteg meló kimerül abban, hogy két hetente le kell nyírni a füvet, meg le kellett már kezelni a külső felületeket, ami egy hétvége alatt megvolt. Nem muszáj virágokat ültetni, sem konyhakertet csinálni. Mi szeretünk molyolni vele, így nekünk van és szeretnénk egy szalonnasütő sarkot saját kezűleg barkácsolni, így annak is nekifogtunk, de ez sem kötelező. Számomra hatalmas minőségi ugrás ez az életforma.

Az emberek hajlamosak végletekben gondolkozni. A lakás sz*r, abban semmit nem lehet csinálni kontra az udvar maga a kánaán. A családiház állandó meló, kontra a lakás maga a nyugalom szigete. A ház kint van a halál f*szán kontra a lakás a belváros közepén.

Csak hogy nem csak a végletek léteznek, fenti állítások totális ellenkezője is létezik. És amiért nem szoktam népszerű lenni: Az alap különbség NEKEM az, hogy ugyanúgy jöhetünk-mehetünk, de ez egy házban igény marad, míg egy lakásban sok esetben kényszer. Ha van az udvaron minden, akkor lehet dönteni, hogy van-e kedvünk elmenni strandolni, játszótérre, vacsorázni, stb., vagy éppen kielégít a terasz, medence, udvari játékok is. Nem kell, hogy mindig az udvarra essen a választás, de ha éppen úgy jön ki a lépés, akkor is lehet bármikor csobbanni egyet.

Ettől függetlenül, aki nem vágyik családi házba, az ne költözzön, tényleg nem való mindenkinek. A kérdés pedig önmagában blődség. A lakásban élők ugyanazt csinálják egész nap, mint a házban élők...

"Az emberek hajlamosak végletekben gondolkozni. [...] A ház kint van a halál f*szán kontra a lakás a belváros közepén."

Ez nem véglet, hanem tény.

Ha létezne az iskola-óvoda közelében csaladi házas övezet, kvázi a belvárosban, akkor szívesen élnék ott, de ilyen egyszerűen nem létezik.

Halálfaszakettőre kellene költöznünk ahhoz, hogy családi házhoz jussunk.

A kertvárosi övezetekben itt semmi nincs. Egy kisbolt, orvosból max. felnőtt, óvoda elvétve, iskola egy se. Napi ingázásunk 2 óra felett lenne.

És most egy megyei várost "jártam körül".

Lakásban élünk, de nem panelben.