Lakásban élők, mit csináltok tavasztól őszig a gyerekkel bent a lakásban?

Panelben laktunk évekig. Reggel lementünk a játszóra vagy parkba, 11 körül felmentünk. Főzés, ebéd, benti játék, szerencsére szeretnek társasozni is pl. 3 vagy 4 után vissza lementünk és csak vacsorázni mentünk haza. Közel volt az erdő, ott is sokszor sétáltunk. Parkban van kevésbé forgalmas rész, ott pl rollereztek.

Most kertesben lakunk, van medence, grill, hinta, homokozó, állandóan itt vagyunk a kerítés között, néha beautózunk a városba igény leginkább tőlem van erre, mindenki másnak teljesen megfelel az udvar... nekem sokszor hiányzik a panel, kb minden elérhető volt gyalog negyed óra alatt, megyeszékhely belváros, most meg kertváros.

Én házban nem tudom hogyan maradnék életben.

Gyerek előtt latam családiban 2 évig.

Egyszerűen nem bírtunk a házzal, mert mi nem vagyunk azok a házias típusok, akiknek kikapcsolódás a gazolás és az ereszfestés.

Mi rosszul éltük meg, hogy vagy gány környezetben élünk, vagy munka után hazaérve nincs lazítás meg pihizgetés, hanem lehet dolgozni tovább a házon.

Hétvégén sehova nem lehet menni, mert csinálni kell a dolgokat.

Mondjuk mi mentünk, meg is látszott a környezeten.

Jelenleg egy örökmozgó kis 3 emberes másfél évesem van, konkrétan az 54 m2-es lakással nem bírunk el.

Ha felkelek előbb, mint a gyerek vagy házimunkázok amíg alszik, akkor kimerült idegbeteg leszek (nem alszunk jól).

Egy házat képtelen lennék rendben tartani, a lakással is alig bírunk.

Egyébként mi is sokat vagyunk kint, én jobban szeretek elmenni otthonról, mint egy helyben lenni.

Falun én bezárva érezném magam a kertbe, mert onnan aztán tényleg nem lehet csak úgy lebicajozni a tescoba egy joghurtért.

100 méterre van egy hatalmas játszótér és egy park.

Konkrétan reggel elindulunk és alvásra hazajövünk, aztán megyünk tovább.

Erdőbe, tóra vagy csak le a térre.

Hirtelen csak 6 játszótér jut eszembe, ahova elmehetünk, vagy a városligetbe.

De ez nekem nem teher, nekem az lenne a rossz ha otthon kellene ülnöm a kertben és nem mehetnék sehova.

NADE!! Nekem egy gyerekem van, ha lenne több az macerásabb lenne lakásban, mert egyedül több gyerekkel elindulni akárhova...

Akkor lehet megváltás lenne a kert

Nekem még csak 4 hónapos a fiam, de ha kilépünk a lépcsőházból, konkrétan 5 lépésre van egy hatalmas, pár éve felújított játszótér.

A szüleim családi házban laknak, ott majd medencézhet, homokozhat. Apám már a mi gyerekkori, saját maga által készített hintánkat is felújította az unokának.

De egyébként nekem nem sokat adott hozzá a gyerekkoromhoz az udvar. A környékbeli gyerekekkel mi mindenfelé bandáztunk. A társaság a lényeg. Testvére nem lesz.

#13 vagyok, ja igen, itt van mellettünk kisbolt, gyerekorvos, bölcsőde, óvoda, gyógyszertár, konditerem.

Minden pár lépésre, és bármikor felpattanunk a bicajra és bárhová elmegyünk.

#10 pont az jutott eszembe, hogy lépcsőzés helyett lehet majd gazolni, járdát gazolni, füvet nyírni, bokrot metszeni, levelet söpörni 😅

De egyébként én tényleg inkább lépcsőznék, mint a végeláthatatlan munkákat csináljam a kertesházzal 😁

Gyakran megyünk a nagyihoz kertesbe, de ott se vagyunk kint egész nap. Két gyerek között felújítás miatt ott is laktunk 4 hónapot. Előtte azt hittem, nekem kertes kell, de nagyon vágytam vissza. Hiába volt hinta, csúszda... a gyerek a társaságra vágyott, játszótér pedig a fasorban nem volt, buszozhattunk órákat (kocsival se lett volna jobb), míg a városi lakasunk 5-10 perces körzetében (gyalog) 6 játszótér is van. Árnyékos parkok, kreszpálya, tér biciklizni (nem csak a ház előtt az autóúton). Boltok, iskola, óvoda, orvos mind gyalogtávra.

Így mint most, egy-egy hétvégére jó a kert, kiülök és nézem, hogy pocsolnak. Tetszik, hogy nem kell kiöltöznöm, de életvitelszerűen nem kellene a kertváros.