Hogyan tudnánk megoldani, hogy a párom testvérének kisfia jól érezze magát nálunk és ne féljen a gyermekeimtől?

Az anyukája mit mond, mit szeret csinálni a gyerek? Próbáljatok olyasmit játszani. Ha teheted, akkor először kettesben, amíg a férjed vigyáz a ti gyereketekre, hogy téged is jobban megismerjen.

A másik, hogy szerintem el lehetett rontva a “beszoktatás” is. Amikor a gyerek valamennyire komfortosan érzi magát nálatok, akkor lehetett volna ott hagyni, most ezt szívjátok meg mindannyian. Innen nehezebb lesz visszaszokni, és igen egy értelmi sérült rohadt ijesztő egy kisgyereknek (pont hat év körül, amikor felfogod, hogy ez nem normális, de azt még nem tudod mit kezd vele), nekem is van értelmi sérült rokonom, még úgy is szörnyű volt, hogy nekem nem nagyon kellett vele kommunikálnom és anyumék is ott voltak velünk rokonlátogatáson.

A nagyszülők nem tudnak átjönni segíteni picit? Bármennyire is nem “unokázósak” és nem foglalkoznak vele nyáron, ha ez így folytatódik, akkor a gyerek érdekében lehet az jobb lenne mégis, ha náluk lenne.

"5#-ös mi ezt a férjemmel megtennénk az unokáért/lányunkért. :) De nekünk a család az első mindig."

Másnak meg nem. Nem a nagyszülők vállaltak unokat, hanem a lányuk gyereket.

"Miért lenne terrorizálva? Senki nem bántja, csak egyszerűen fél a fiam által kiadott hangoktól"

A hangok miatt van terrorizálva, nyilván nem szándékosan, legalábbis a részetekről, de ő így élheti meg, hisz nem akarna ott lenni, mégis ott kell lennie.

Igazából az anyja teszi ezt vele, aki magára hagyta.

A gyerek apja bipoláris? Nagyon átgondolt családtervezés volt ott is. A bipoláris apa meg két gyerekre is vigyázhat.

A kisfiú meg szerintem autista.

Legalábbis az én gyerekemből kiindulva. Ez az elbújás,sátorépítés tipikus. Az enyém az üres szennyestartó ládában üldögélt lezárt tetővel, zárt szekrényben, lavórban...

23#-as. 16# vagyok. Ezt nem úgy értettem,hogy ez az elvárt vagy csak ezt tartom normálisnak. Tudom,hogy másnak nem,csak mi így vagyunk összerakva. :D Mi ezt önként ajánlanánk fel és segítenénk örömmel és nem kötelességből vagy ilyesmi,hiába nem értünk vállalta az unokát. Ez egyértelmű,hogy magáért,de attól még ugyanúgy a lányunk marad ha 5 éves,25 vagy 40. Bármikor számíthat ránk,ennyi.

A kisfiút mérhetetlenül sajnálom viszont! :( Egyébként igen,ez a másik,hogy nagyon hirtelen került ebbe a környezetbe bele. Meg azért megemészteni,hogy az anyját se látja..

Kérdező!

Tényleg nem bántás, tudom,hogy MOST őszintén segíteni akarsz DE ez a család minden módon SZABADULNI akar a kisfiútól.És most megtaláltak téged.Nem ,nem fog anyuka szeptemberben hazajönni, és másik munkát keresni végzettség nélkül, negyedannyiért itthon.Ha nem húzol határokat, akkor ezt a gyereket te fogod felnevelni(úgy hogy közben minden utána járó lóvét a családja igénybe vesz)

A kisfiúnak (főleg,hogy autista)ez egy pokol,hogy dobálják össze vissza,mint egy tárgyat,és nincs egy biztos pont az életébe.

Jah, és anyuka ezen a nyáron akarja megváltani a világot?Mert egy egyedülálló,3 gyerekes anyának,lakáshitellel,hát bocs, de szerinted reális, hogy szeptemberben már nem kell pénz?

A kisfiú autista, kivizsgálás/fejlesztés, rendszeresség/napirend, és biztonság kell neki.

Tudom, hogy jót akarsz, de hosszútávon sem magadnak sem a gyereknek nem teszel jót.

A te fiad miért üvölt folyton? Nem lehet megkérni,hogy legyen már tekintettel másokra is kicsit? Ez azt hiszem az együttélés egyik fontos szabálya.Ti is csak" megszoktátok",de nem szeretitek ezt hallani.

Kisfiú mit mond,ha elmondod neki,hogy nagyon sajnálod,hogy nem érzi jól magát és nagyon szeretnél,de nem tudod,hogy hogy segíts neki és jó lenne,ha adna pár tippet. Próbáld az öledbe venni,megölelni,átfogni,mint egy burok,hogy biztonságban érezze magát.