Más mit érez(ne) amikor a gyereke és a férje is ellene van/lenne?

A gyerekem nem akar nekem szót fogadni, mindenért küzdök, állandóan megy a hiszti. Egész álló nap. Az apjába teljesen bele van esve, csak neki hagy mindent. A férjem meg mindenért piszkál engem (ha nem talál valamit, ha elsóztam a kaját, ha nem akarom a náthás unokatesójához vinni a gyerekünk...).

Van olyan, hogy ketten egyszerre üvöltenek a fejembe... Egyszerűen komolyan már ott tartok, hogy szeretem kivinni a szemetet vagy ülni a wc-n, mert már sokszor úgy érzem megfulladok, hogy egész nap csak könyörgöm, aztán meg még a férjem is b*sztat. Lelkileg sokszor egy felhőkarcolón lévő buliba képzelem magam, ahol szól a zene és koktélozok. Azt érzem néha kifutnék a világból. (Nyilván nem tenném meg, a gyerekem a mindenem, de 3 éve nem kapcsolódtam ki és lemerültem.)

Ti nem éreznétek ezt? Most ettől szar anya vagyok?